Pacatus

Előszó

Aquincum leghiresebb és legszervezettebb iparága négy évszázadon át a kerámiagyártás volt. A budai hegyek agyagos talaját már a római foglalás előtt kerámiagyártmányokra használta fel az itt élő kelta-eraviszkusz lakosság. A Gellérthegy lejtőin és békásmegyeri Dunaparton fennmaradtak az időszámításunk előtti I. században használatos fazekaskemencék, amelyekben a mai porcellán finomságát és tartósságát is megközelitő agyagedények készültek.
Időszámitásunk első évtizedében a mai Dunántul területét is bekebelezte a Római Birodalom. A Duna lett a határ s az uj tartomány fővárosa a Dunaparton megépitett Aguincum - a mai Obuda helyén. A római foglalást követő időkben a hóditók igénybevették a bennszülött iparosság minden ágát. Az eraviszkusz fazekasokat kezdetben a Rajna mellől magukkal hozott, - már készen berendezett - katonai mühelyekben foglalkoztatták. Itt készültek a római birodalom tartományaiban egységesen elterjedt tipusáruk: háziedények, a szentélyeket diszitő olcsó terracotta szobrocskák, agyag mécsesek, stb...
A bennszülött fazekasok megismerkedtek tehát a jellegzetes római diszitőtechnikákkal és edényformákkal. A lakosság ízlésének megfelelően azonban az uj divat mellett egy ideig még továbbra is piacra került a hagyományos kelta-eraviszkusz kerámiaáru. Ebben az időben a diszesebb kerámiafajtákat még a távolabbi tartományokból importálták Aquincumba. Vissza