A mohácsi ferencesek története

Előszó

Hármas jubileumhoz érkeztek a mohácsi ferencesek. 1642. évből származó okirat szerint a török hódoltság alatt a Boszna-Argentina-i rendtartomány páterei Mohácson is felállították a boszniai Szrebrenicától (Argentina) fel egész Budáig terjedő működési útvonalukon missziós állomásukat. 1693-ban véglegesen letelepszenek először a város alsó részében, közel a Duna-parthoz a Szent Borbála-templom romjai közelében. És végül 1743-ban a külvárosban fejezik be nagy nehézségek leküzdése után kis rendházuk és templomuk építését.
Bár még messzebb nyulik vissza a ferenceseknek mohácsi működése, a meglevő okmányok igazolta 300, 250 és 200 esztendő is olyan nagy távlat, amelyben a helybeli és a messze környékre kiterjedő és eseményekben gazdag adatokat feltárni és a nagy nyilvánosság elé hozni a mai nehéz s történelmet alakító napokban nemcsak hasznos, hanem a legméltóbb jubileumi megemlékezés.
Nagyon is tudatában vagyok Plinius római történetíró igazságának: „nehéz dolog a régmultat újdonságba öltöztetni, az újnak tekintélyt, az avultnak szépséget, az unottnak bájt és a kétségesnek hitelt adni", - mégis megkíséreltem a mohácsi ferencesek monográfiájának megírását.
Mindezeknek a történetírási követelményeknek szemmeltartásával igyekeztem magam a tárgykörbe beleélni, a hozzá szükséges régi és újabb történelmi munkáknak, provinciai és házi protokollumoknak, dokumentumoknak, iratoknak halmazát szorgalmasan átkutatni, hogy művem megírásával egyrészt elődeink munkáját. érdemeit felszínre hozzam és a történelmi megemlékezés fényénél bemutassam, másrészt a Mohács-város múltjára vonatkozó ismereteket kiszélesítsem.
A mohácsi rendház a mindig nagy kiterjedésű Boszna-Argentína-, később Kapisztrán-provinciának csak egy kis stációja volt, városunk életében egy intézmény csupán, de évszázados múltját tekintve eleven szerve s alkotó része a dicsőséggel övezett kapisztránus ferencesek tevékenységének, s egyik legrégibb tényezője Délbaranya mélyen vallásos, nemzeti és kulturális életének.
Ennek a ferences őrhelynek viszontagságos felépítését, elhivatását, hol nagyobb, hol kisebb körzetben ható tevékenykedését és helytállását szeretném a,könyv egyes fejezeteiben az olvasómmal megismertetni, hogy ha részlegesen is, de lássa, miként indult és izmosodott meg itt az élet az omladékok felett a 160 évig tartó török rabság után.
Hálás köszönetemet fejezem ki ezúton is P. Kaiser Nándornak és Dr. vitéz Horváth Kázmérnak, akik értékes kéziratokat és jegyzeteket juttattak hozzám, és P. Rukavina Józsefnek, aki a hácsi zárda iratainak összegyűjtésével és rendezésével megkönnyítette számomra az adatok felhasználását.
Mohács, 1942. szeptember 17-én,
a szerző. Vissza