Aknay János - Az emlék jelene

Előszó

„Olyanok vagyunk, mint a gyermekek, tanítókra van szükségünk, akik pallérozzák elménket és irányítanak; és Isten erre módot is adott, angyalaira bízva, hogy okítsanak és vezessenek bennünket" - írta Aquinói Szent Tamás. Angyalaink kísérik a lépteinket, és vigyáznak ránk. Hétköznapi angyalaink életre hívásának egyik legfőbb eszköze a művészet, amely képes újabb és újabb távlatokat nyitni az életünkben. Aknay János pontosan tudja ezt, és tesz is azért, hogy tehetségével mindenkinek örömet okozzon. Kép-angyalai békét kínálnak. Nem csak mi nézzük őket: ők is figyelemmel kísérik az életünket. Ránk néznek a vászonról.
Aknay János művészete egyfajta mérce a magyar képzőművészetben. Jótáll a minőségért, jótáll azért, hogy elhiggyük: mindig van feljebb, és van FENT. Ha megvan az akarat, akkor alkalom is születik. Alkalom a tehetség kamatoztatására, a maradandó megalkotására, az iránymutatásra és a tanításra. Amellett, hogy festményeivel esztétikai élményt nyújt, tanít is. Tanácsot ad, hogy hogyan fejtsük meg azokat a kódokat, melyeket alkotásai rejtenek, hogyan hangolódjunk rá arra a különleges látványvilágra, amelyet elénk tár. Az alkotó kézen fog minket, és jó idegenvezetőként fejti fel előttünk képei legmélyebb rétegeit, legeldugottabb jelentéseit, legszebb részleteit. Védjegyeinek és stílusánál köszönhetőiül Aknay János velünk van a befogadás pillanatában, így mi egyszerre kerülünk Az alkotó és az alkotás hatása alá.
„A művészet az angyalok összeesküvése a világ fejé fölött" - írja Ottlik Géza. Aknay János angyalai nemcsak a kiállításokon, hanem többek közt (ezeken a lapokon is összeesküdnek a fejünk fölött egy jó cél érdekében. És azt mondják egymásnak: amíg létezik művészet, addig végső, nagy baj nem lehet. Vissza