Papi elmélkedések

Előszó

A pap annyit ér, amennyit az elmélkedése.
Ha nem elmélkedik, papsága vérszegény. A fájdalmas meglepetések megtanítják, hogy gyakorlatilag szinte lehetetlen Isten emberének lennie, ha nincs az Istennel bensőséges és személyes kapcsolatban. Ha elmélkedést végez, papsága termékeny. Tekintsünk bármely eredménytelen apostoli erőkifejtés mélyére: bármily ragyogóknak látszanak azok külsőleg - hiányzott a lényeg! Csak a lényeg hiányzott: az imazsámolynál végzett buzgó könyörgés. - De tekintsük a gyümölcsöző buzgóságot: bármily kevéssé csillogónak látszik talán - és meglátjuk, hogy az alkotók: imádságos lelkek! És az elért eredmény pontosan arányban van az éltető elmélkedés intenzitásával és nagylelkűségével. Többet mondhatunk. A rossz lelkiállapotban levő pap hű maradhat szóbeli imádságához, például a breviáriumhoz, ami igen szerencsés eset; az is lehetséges, hogy ilyen állapotban misézik is, bár szentségtörően. De a következő eset sohasem fog bekövetkezni: hogy a halálos bűnben levő pap továbbra is végezzen elmélkedést.
Az elmélkedés biztosítja a pap hűségét. Tanúskodik arról. Mindennél inkább biztosítja számára a kisugárzást.
A papnak kell elmélkednie. Ez majdnem életkérdés. Ez a teljes jelentéktelenség vagy az igazi, eredményes munkateljesítmény kérdése. - És melyik pap lett azért pappá, hogy közepes életszentségre jusson és közepes munkát végezzen?
Miért folytassuk tovább az ösztönzést? Van-e olyan komoly pap, aki magasztos méltóságának, a papság követelményeinek és felelősségének tudatában tagadná a fentieket?
De hol találni megfelelő szöveget, amely minden reggel szent elmélkedésre nyújt anyagot? Nagymennyiségű elmélkedési könyv van már papok számára. Csakhogy egy részük latin nyelven van megírva, ami többeket elriaszt, másik részük nagyon hosszú, terjedelmes, mondhatjuk túlságosan tökéletes. Vissza