Vershatalom (dedikált példány)

Fülszöveg

A rendkívül határozott, kemény hangütésű cím szerint a költő azt vallja, amit a költészet születése óta minden költő remél a művétől: a művészileg megmunkált szónak hatalma van. Ám ezután a szinte harcias belépő után az olvasó azt tapasztalja, hogy P. Papp versvilága egyáltalán nem harcias, nem harsány, nem is hangos, egyetlen felkiáltójel sincs benne, sőt. Uralkodó létállapota a csönd, mert pontosan tudja, hogy tiltakozni, lázadni, fájdalmat érezni csöndben is lehet, mi több. Annál hatásosabb. Már csak azért is, mert a környező világ uralkodó létállapota a zaj, a dübörgés. (...) Az igényesség talán a legfontosabb kulcsszava ennek a költészetnek. Amiként igénye van a költőnek a szépségre, olyan kíméletlen szigorral törekszik a „soha meg nem elégedés" Babits által megfogalmazott igényének megvalósítására: az elért dolgokon túl kell lépni, a meghódítandó új dolgok életünk és cselekedeteink hajtóereje. (...) A Vershatalom címben játék is bujkál, mert a versek, hat alom végződésű fejezetcím alá rendezve, hat alomból születtek. A kötetben alig több mint félszáz vers van. S ennyi elegendő P. Pappnak ahhoz, hogy teljes világképet, egyéni sorsot és célokat tudjon feltárni. Nem pusztán gondolati költészet az övé, sőt, elsősorban nem az, hanem valódi, szubjektív líra, amelyben a versíró szubjektum minden versébe belehelyezkedik, átéli, és nem elidegenítve szemléli azt, kérdéseire-kihívásaira válaszol is - reflexív költészet hát az övé, a szépség, az igényesség és a humanizmus szellemében. Szepes Erika (részlet az Utószóból) Vissza