Előszó
Részlet a könyvből:
A SÁRKÁNY.
Olyan reggel volt, amikor minden szép, új és ragyogó, mintha éjszakán át nagytakarítást csináltak volna az egész világon.
A Cseresznyefa-utcában a házak...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
A SÁRKÁNY.
Olyan reggel volt, amikor minden szép, új és ragyogó, mintha éjszakán át nagytakarítást csináltak volna az egész világon.
A Cseresznyefa-utcában a házak pislogtak az erős napfényben, amint felhúzták redőnyeiket és a cseresznyefák keskeny csíkban vetették az útra sötét árnyékukat. Nagy csend volt, semmi nesz sem hallatszott, kivéve a fagylaltos csengőjét, aki fel-alá tologatta kis kocsiját.
VEGYÉL ÉS EGYÉL!
ez volt nagy betűkkel odafestve a kocsi tetejére. Egyszerre csak a kéményseprő fordult be a sarkon és kinyújtotta fekete, kormos kezét.
A fagylaltos csengetve sietett oda hozzá.
- Egy pennyért, - mondta a kéményseprő. Megállt a különböző keféire és seprűire támaszkodva, mialatt a nyelve hegyével kinyalta a fagylaltot. Amikor valamennyi elfogyott, gondosan becsomagolta az ostyát a zsebkendőjébe és betette a zsebébe.
- Nem eszik ostyát? - kérdezte a fagylaltos, nagyon csodálkozva.
- Nem. De gyűjtöm, - mondta a kéményseprő. Azután vette a keféit és seprűit és bement Bumm tengernagy házának a főkapuján, miután nem volt külön személyzeti bejárat.
A fagylaltos ismét végigtolta kocsiját a Cseresznyefautcán és csengetett. Amint ment előre, a napfény és az árnyék rá is csíkokat vetett.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal