Az előretolt helyőrség

Fülszöveg

- Elsőrangú ajánlatom van. Játsszunk nyílt kártyákkal. Ha én most olyan hivatást választok, amely elpusztít, tízezer dollárt fizetnek. Adjanak ötezer dollárt, és életben maradok.
- Azt hiszem, jobb lesz, ha meghal - ajánlotta rövid megfontolás után jóindulatúan a cégvezető. - Szabályosabb az ügylet.
- De uram! Egy ember halála önöknek nem jelent semmit?
- Dehogynem. Egy kötvény likvidálását jelenti.
- Önök keresnek az ajánlatomon - magyarázta meggyőzően.
- Ha nem egyeznek ki, akkor olyan hivatást választok, hogy a legrövidebb idő alatt meghalok, és ki kell fizetniük a teljes tízezer dollárt.
- Nem egészen így áll a dolog. Bizonyos levonásokat eszközölnünk kell hivatalból, és azonfelül hetvennégy centet felszámít kezelési illetékért a bankunk. - Ezt álmodozva mondta, ceruzájával egy papírlapon firkálva. - Ettől függetlenül, ma nincs olyan hivatás, amelyet megfelelő óvintézkedésekre ne kényszerítene a hatóság.
- És ha beállok a légióba?
A cégvezető meglepetten ütötte fel a fejét.
- Az nem hivatás... Várjon! - Felvette a kagylót, és lenyomott egy gombot. - Jogügyi osztály... Kérem Avocat Lagarde-ot. Jó reggelt! Egy úr hivatásból eredő balesettel kapcsolatos életbiztosítást kötött és beáll a légióba... Hogyan?... Köszönöm... - Letette a kagylót. - Önnek igaza volt. Ha meghal az idegenlégióban, akkor kirúgjuk azt, aki a biztosítást csinálta. Mert oda kellett volna írnia, hogy milyen hivatás ellen biztosítja. Ugyanis van hivatásos katonáskodás is.
- Hajlandó tehát kifizetni a biztosítás felét, ötezer dollárt? A légióban ugyanis gondoskodni fogok róla, hogy rövidesen meghaljak.
- Nézze uram, ne változtassunk. Szolidabb az üzlet. Kerüljön inkább többe valamivel.
Lekötelező mosollyal felemelkedett, és az ajtóig kísérte a fiatalembert. Vissza