A szőke ciklon

Fülszöveg

- Nem jó ott?... Mondja, egyáltalán miért tartózkodik ma éjszaka a kastély homlokzatán, mint valami dombormű?
- Nem tudok lejönni.
- Ez még nem ok arra, hogy felmenjen.
- Elvitte a szél a kötelet, és fennakadt azon a fenyőn. Ön segíthetne rajtam, Maxi úr.
- De ez tisztára csak tőlem függ. hajlandó vagyok előmozdítani, hogy lejöjjön onnan. Ehhez azonban az szükséges, hogy ledobáljon egy apróságot. Önnek igen szép órája és lánca van.
- Eddy elszörnyedt.
- Uram! Ez zsarolás!
- Azt bízza a lelkiismeretemre. Na, dobja vagy nem dobja?
- Maxi úrnak mindig nagyon tetszett Mr. Rancing órája a rövid, vastag tisztil ánccal. Kérdés, hogy valódi aranyból van-e? Zürichben egyszer eladtak neki egy ezüstfejű botot, és utóbb kiderült, hogy a gyönyörű markolat egy vízcsap. Azóta óvatos.
Már indult, mintha elmenne.
- Várjon!űRancing megvetéssel dobta le a zsebóráját, amely tompa zörejjel hullott egy virágágyra, a papírba csavart csemeték közé.
- Szégyelheti magát! - kiáltotta le. - Egy költő ilyen anyagias legyen!
- Téved! Mint költő nem vagyok anyagias! Egyetlen fillért sem kaptam ég műveimért... Hol az az átkozott óra?
Most meg nem találta az órát. A szél süvöltött, az eső esett, és Raching bizonyosra vette a tüdőgyulladást. Végül mégis megkerült az óra.
- Na gyerünk!... - sürgette Rancing.
- Nézze, én már csalódtam egyszer. Ha nem haragszik, előbb megbecsültetem az órát.
Eddy kis híján leszédült a magasból. Vissza