Az előretolt helyőrség

Előszó

Részlet a könyvből:

A Galamb nekirepült a falnak, de a következő pillanatban már úgy vágta szájon a vitorlamestert, hogy ez meglepetéseben lenyelt egy negyedfont bagót, ami a szájában volt és percekig csuklott utána.
A kormányos csak erre várt. Hatalmas karjaival megragadta Galambot, hogy szokott fogása szerint egy csavarint ássál megforgassa és belevágja a söntés legtávolabbi sarkába. A kormányos, a világ jelentősebb kikötőiben ismert volt erről a mutatványáról.
A roppant kar már éppen emelte ellenfelét, mikor valahonnan a megragadott ember irányából egy acélszerű tárgy esett az arcára, amitől minden elsötétedett előtte néhány pillanatra. Barátai később esküvel bizonyították, hogy a súlyos tárgy Galamb ökle volt.
Néhány másodperc múlva szédelegve fölkelt a földről és kinyitotta a szemét.
Nyomban akkora pofont kapott, hogy visszaült a padlóra. Mikor újabb kísérletet tett, hogy felkeljen, Galamb még két pofont adott neki, amitől ismét leesett.
Most már ülve maradt és szelíden így szólt:
- Rongy Elek vagyok. Ha megkérhetem, hagyjuk ezt most egyidőre abba. - Kérem. Nevem Jules Manfred Harrincourt.
Rongy felemelkedett.
- Ide hallgasson Jules Manfred Harrincourt...
Maga büszke lehet. Vegye tudomásul, hogy engem még sohasem vertek meg. Ma történt velem ilyesmi először.
- Minden kezdet nehéz. Ezután már menni fog.
De mondja uram, miért akartak önök megölni engem?
- Üljön le hozzám, majd elmondom ...
A fenti közelharc és a rákövetkező nyájas párbeszéd a marseillei kikötő egyik népszerű szórakozóhelyén játszodott le, amelyet „Kávéház és étterem a veszett Kutyához" néven ismert az alvilág úri közönsége. Vissza