Fardé Péter kalandjai

Előszó

Részlet a könyvből:

Gerit van de Port úr rossz hangulatban volt. Ünnepélyes megjelenése miatt a hajón egyszerűen úrnak szólították. Arca most olyan volt, mint mikor a tengert a rakoncátlan szél összeborzolja. Szőke haja magas homloka felett összekúszálódott. A bő nadrágját fenntartó övéből jegyzetfüzetet rántott elő és megkísérelte az írást. Az Afrika felé siető nap azonban hamarosan verejtéket csalt elő bőréből. Erre nemezkalapját, amelyet eddig hóna alá csapott, fejére tolta. A kereskedelmihajó, amelyet nagyobb hullám ostromolt, megingott. Még jobban szétterpesztette vastag lábszárait és számokat írt. Azután az utasok és a felhalmozott árukészletek között felindultan fel-alá járkált. Az egyik ágyú mellett, amely bátran szegezte a tenger felé rézcsövét, megállt és megsímogatta a vörös rezet. Ez a cső mentette meg néhány hónappal ezelőtt a "Liefde-t." Telitalálata miatt a hollandusoknak sikerült egérutat venniök a berber tengerirablók elől. Persze a kutyák csak néhány percre ijedtek meg, azután ismét támadásba mentek át. Tudja Isten, mi történt volna, ha nem jelent volna meg a közös ellenség, a vihar, amely ezután szétválasztotta a vadászt és vadat. Az orkán azonban nem a tengerirablók miatt jelent meg, hanem őket követelte áldozatul. Valóban abban az órában a "Liefde, legszegényebb matróza megvehette volna az egész hajót, sőt a hadihajót is, amely a kereskedelmi hajót kísérte. Semmit, egyetlen fillért sem értek. Az árbócok egymásután törtek ketté és a kormányrúd is tönkrement, a vihar pedig nemszűnő erővel tombolt. Vissza