Előszó
Ez a könyv költői alakban valódi történetet állít az olvasó elé, a költészeti elem csak arra szolgál, hogy a történések valódi jelentősége kidomborodjék és lelkünkbe hatoljon. Azért ki is marad az elbeszélő részből mindaz, a mi ebből a szempontból nem lényeges, sőt esetleg zavaró. A nemzeti fejlődés mint egész és a királyságnak szerepe abban, hogy ilyen egészszé, ilyen egységgé váljon: ezt akarta szerző plasztikával és színgazdagsággal olvasói elé állítani. A mennyire megítélni tudom, a történeti hűség ellen soha sem vétett, sőt gondosan alkalmazkodott a tudományos kutatás eredményeihez, de nagyobb súlyt fektetett azoknak a belső erőknek kiéreztetésére, melyek az eseményeket előidézték és irányították, mint az eseményekre magukra.
Hogy pedig azt az egész nagyszerű fejlődési folyamatot, amelyet a szó igaz értelmében nemzetünk történetének nevezhetünk, egy ifjúval szemlélteti, a kit az mindenkinél jobban érdekelhet, az a műnek egészen különleges jelleget kölcsönöz. Az az ifjú így önkénytelenül kell, hogy valamikor, talán nem is oly nagyon távoli időben, hivatva lesz ennek a történelemnek élő folytatására erős befolyást gyakorolni, hanem főleg átéreznie a nemzet lelkében működő rugókat. Meg kell tanulnia, úgy hogy az öntudatának második természetévé váljon, hogy a királyság intézménye csak a nemzettel való összeforrottságban lehet tényező a nemzeti történet kialakításában, mert, a mit a Szent Korona tana közjogilag felülmulhatatlan nagyszerűséggel megformulázott: a királyi hatalom és a nemzeti jogállam elválaszthatatlan szervi egységét, azt történetünk minden lapja, jóban-rosszban, mint élő valóságot hirdeti, jóban, a mikor a szerint - rosszban, a mikor ellene cselekedtek.
Találja meg tehát ez a könyv az utat olvasóinak, főleg pedig "egy" olvasójának, értelméhez, szívéhez, az eredmény csak jó lehet. Ezért adom neki kész örömmel ezt a néhány szót útlevélül.
Budapest, 1925 november havában
Apponyi Albert
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal