Özvegy a keresztelőn (dedikált példány)

Fülszöveg

Az Özvegy a keresztelőn egy nemzedék regénye. Azé a korosztályé, melyet a mai szóhasználat öszekapcsol a "fényes szellők" nemzedékével. De Varga Katalin nemcsak a népi kollégistákról szól, hanem mindazokról a velük egyidőben indult fiatalokról, akiket történelmünk meghatározó korszaka a felszabadulás utáni forradalmi átalakulás élcsapatává avatott, akik egy új társadalmi rend létrehozásának gyönyörű feladatát érezhették magukénak, a világformáló cselekvés lehetőségét. Varga Katalinnak sikerült az ábrázolt korosztály és korszak nosztalgia színezte "hősi képét" a megélt valósággal szembesíteni és a lassan történelmivé érő távlatokba beállítani.
Regényének következetesen megvalósított lényege: az ellenpontozás. A pátosszal szembe az iróniát, a mítosszal szembe az empíriát, a neofita szólamokkal szembe a történelmi tapasztalat józan bölcsességét állítja. Színe és fonákja mindig egyszerre van jelen könyvében. Hol halk iróniával, hol leleplező szatírával, hol megrázó tragédiák sorozatával érzékelteti az elmúlt néhány évtized emberpróbáló idejét.
Az Özvegy a keresztelőn azonban egy pillanatra sem válik "történelmi leckévé", példázattá. Az író egy asszony sorsának és tragédiájának leírására vállalkozott, akit a történelem meglódított és kényszerpályára dobott. De Beke Anna nem vette át a kívülről diktált sebességet. A józan ész és a vele született tisztesség minduntalan olyan kérdéseket adott szájába, amelyek kimondása lefékezte, meg- és félreállította pályáján, hogy aztán a családi tragédia, férje gyógyíthatatlan betegsége, majd halála hosszú évekre háttérbe szorítsa benne az immár nemcsak kérdezni, de felelni is tudó ember valamennyi önmegvalósító szándékát. Vissza