Óvodai nevelés játékkal, mesével

Előszó

Részlet a könyvből:

"Olyan óvodai életmódszervezést ajánlunk a 3-7 éves gyerekekkel foglalkozó nevelőknek, amely derűssé, ésszerűvé, természetessé teheti az egész napos óvodai együttlétet. Megszüntetheti azt az óvodákban jól ismert nyugtalanságot, ami az idővel való versenyfutásból származik. Ez utóbbinak az az oka, hogy a meghatározott időtartamokra előtervezett feladatok nyomasztó és felesleges súlyát cipelő felnőtt nem tud kellően odafigyelni az „itt és most" eseményeire, a körülötte játszó gyerekek szándékaira, fantáziaképeire, társas kapcsolataira. Feladatokra gondol, és nem arra, ami a kicsinyek nevelésében valódi kapcsolatteremtési lehetőség: vagyis, hogy mit játsszunk, hogyan legyen mindenből jó játék? Illetve: mikor és mit meséljen, és mikor tartson napirend szerinti játékszüneteket.
E program alapelve az, hogy az óvodáskor nyelve: a játék és a mese érzéki és szimbolikus jelrendszere. Ebben élhető meg a nevelhetőség lehetősége: a társas-lelki funkció.
Óvodai körülmények között a játék és a mese a gyermekek és a velük foglalkozó, köztük lévő felnőtt együttes alkotása, még akkor is, ha az óvodai csoportban mindig vannak magányosan és csak gyerektársakkal játszók. Az ő szórakozásuknak, játszásuknak is az a jóindulatú sugárzás a feltétele, ami az óvónő jelenlétéből árad.
Biztonságérzet és szeretetkapcsolat nélkül a kisgyermek nem nevelhető. nem tanítható. Mennél kisebb gyermekekkel foglalkozunk, annál inkább igaz a Karácsony Sándor-i megállapítás: nem a tartalom, hanem a beszélő, cselekvő, élő ember nevel. "Amit beszélnek, csak avval nevel, hogy beszélnek."
Az időtlenség, folyamatosság, a játék és a mese varázslatában elmerülés megfelel a gyermekkor igényeinek és anyanyelvi kultúránk szellemiségének. Népünk gondolkodásmódjára is jellemző e három létérzés iránti vonzalom.
Ez a program azoknak az óvónőknek a kezében lehet sikeres, akiknek rendképlete rugalmas. Akik tudatosan tartják magukat a közepes motiváltság állapotában. Feladatuknak a nevelési folyamat tempójának, ritmusának szabályozását érzik. Laza és alkotó képzetáramlással kísérik a gyerekek játékát. Kedvelik a kötéses és puha eljárásokat. Felszabadultan és eredeti módon használják a mozgás, a zeneiség, a képek és a beszéd jelrendszerét. Elfogadják, hogy a követve vezetés eljárásai, a tevékenységre fordított idő és a gyerekekkel létrehozott őszinte kapcsolat, az egyre tartósabb egymásra figyelés fejlesztik ki valójában a csírázó képességeket. Nem akarnak gyors és végleges eredményekkel dicsekedni. Tudomásul veszik, hogy óvodáskorban sok minden elkezdődik, de semmi sem fejeződik be, és azt, hogy a kisgyermek igénye: a keveset, lassan, jót, gyakran ismételve. Akik értik és figyelembe veszik mindennapi munkájuk során az érés, a fejlődés és fejlesztés összefüggéseit. Gyermeklélektani ismereteikre támaszkodnak anélkül, hogy az állandó túltudatosítás, okoskodás görcsös állapotába kerülnének." Vissza

Fülszöveg

Az Óvodai nevelés 1996-os Alapprogramjához készült választható nevelési kerettervet kínálunk az érdeklődő nevelőknek. Alkalmazása során a testi és lelki egészség feltételeinek megteremtése, az érzelmi, társas, gyakorlati és értelmi képességek ápolása, a jó szokások és a gyermeki műveltség megalapozása a játék és mese nyelvén történik. Ezt a pedagógiai munkát meghatározó tervet az egész magyar nyelvterületre a három-hétéves gyermekek intézményes neveléséhez ajánljuk. Azoknak a nevelőknek és szülőknek készült, akik a gyermeki tulajdonságokra építő életmódszervezést keresnek, akik elfogadják, hogy a kisgyermekek fejlesztésének közege, jelrendszere, eszköze az érzékit és szimbolikust összekapcsoló játszás és mesehallgatás. Akik tudják, hogy a kisgyermekhez illő érlelő, fejlesztő hatások együttese a "Micimackó-világ": a Semmitsem és Akármit, a Sehová és Akárhová, a Semmikor és Akármikor terepe, a "Százholdas Pagony", ahol látszólag minden felesleges és céltalan, lényegileg azonban minden életreszólóan fontos és célravezető. Megismerésének, bebarangolásának vezérfonala a gyermeki rögtönzések és az óvónői tudatosság összehangolása, az osztatlan csoportokban átélhető együttes élmények öröme. Célja és eredménye az igényes anyanyelvi nevelés, az élettartalékokat felhalmozó teljes gyermekkor megélése a családban és az óvodában. Vissza