Óvodai játékok Szabolcsban

Előszó

ELŐSZÓ HELYETT
A bábjátszás az ősi művészetek közé tartozik. Mondhatnánk ugy is, hogy a szinjáték egyik ősi és ma is élő formája, s igy az egyéb művészeti ágakhoz hasonlóan és azok mellett a személyiségformálás egyik sajátos eszköze. Éppen ezért a gyermeknevelő intézmények (óvoda, általános iskola, napköziotthon stb.) egyik jelentős nevelési módszere lehet. Hangsúlyozni kivánom: lehet, de - ha vannak is jelentős eredményeink - egyelőre még nem az: széles körű elterjesztése és alkalmazása - véleményem szerint - még korántsem olyan mérvű, mint amilyennek lennie kellene. Mindannyian tudjuk, hogy a bábjátszásban sajátos módon jelenik meg az értelmi, érzelmi, erkölcsi, esztétikai nevelés lehetősége. A sokféle hatás összetettebben motiválja a gyermeki lelket: fogékonyan azonosul a bábdarabok hőseivel, pontosan elválasztja a jót a rossztól, a szépet a rúttól. A cselekvés, a szöveg, a tér együttes megjelenése mély impulzusokat gerjeszt, ami minden erkölcsi, esztétikai hatás befogadásának alapfeltétele. Ezek alapos felismerésének az eredménye, hogy az elmúlt néhány évben Szabolcs-Szatmár megyében fokozottabban foglalkozunk az óvodai bábjátszás módszertanával. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a bábjátszásnak a Szabolcs-Szatmár Megyei Művelődési Központban nagy múltja és hagyománya van. E művészeti ágban Orosz Zoltán és Tőkey Károly kiemelkedő személyiségek voltak. Ok kezdték el az óvónőkkel való intenziv foglalkozást is, vontak be közülük egyre többet a működési engedélyt szerző és továbbképző tanfolyamokra. Ezt a hagyományt folytatja jelenleg Bárdi Margit, az intézmény bábmüvészeti főelőadója. Vissza