Zárszámadás

Előszó

Két találkozás Óvári Óss Enikővel
(és ami közben történt)
Sorra rakosgatom egymás mellé egy kézirat darabjait. Összeillenek, összenőnek, mint egy - a hajdan volt gyermekkorunkban elérhetetlennek hitt - narancs cikkei. Csak az őket még erősebben összetartó hártyák választják el egymástól e cikkeket, de valamennyi hasonló nedvektől duzzad. Akinek osztályrésze lesz belekóstolni, nemesen egyszerű, egységes zamatokat fog megtapasztalni. Alkotóelemei az igazság, az ennek leírásához oly fontos tényszerűség és sallang- mentesség, valamint a létét elfogadó, azt szolgálat és tapasztalatként megélő okosság számtalan lenyomata.
Aki az olvasóra váró történetet leírja, egy életét a művészetnek és csak azért is a magyar kultúrának áldozó szolgálóleány, egy csillagszemű. Olyan, akit erre az élet tanított meg, nemcsak úgy beleszületett, hanem megszenvedte.
Közel fél évszázadnyi különbséggel kétszer hozott össze minket a sors. Először mint kezdő színakadémista kisleány jelent meg személyes látóhatáromon. Gyönyörű volt és hamvas, álmokkal, tehetséggel és gyanútlan törékenységgel mozgott egy ordas világban. Korához képest sokat látott már, de még nem szűrte le az ebből lehetséges következtetéseket, nem érkezett még el annak az ideje. Az akkor még székely fővárosnak gondolt Marosvásárhely sorsa a román nacionalizmus terepasztalán már eldöntetett, stratégiai fontosságú pont volt, ahol meg kell szerezni a hegemóniát, ahol el kellett törölni a múltat.
Végképp és bármi áron. Ebbe az átalakulása elején álló városba ér-
kezett a már jócskán átváltozott szülővárosból, Kolozsvárról, Óvári
r
Oss Enikő.
A háttérben zajló drámából egyelőre vajmi keveset érzékelt.
Szomorú volt a kisleány - saját drámája -, szerelmi bánat szaggat-
ta szívét, de semminemű tapasztalat nem védelmezte még. Közös
szülővárosunk jogán földije voltam, s talán ez késztette arra, hogy
nekem panaszkodjon. „Tekintélyes", végzős orvostanhallgatóként és
a közös gyökerek együttérzésével vigasztalgattam. Ma már nem em- Vissza

Fülszöveg

Szívmelengetően szép történet Óvári Óss Enikő életregénye. Asszonysors-művészsors. Hiteles vallomás szerelmekről, szerepekről, boldogságról és szenvedésről. Arról, hogy mit jelent magyar színésznek lenni Erdélyben és emigránsnak Amerikában. Egy család a XX. század történelmi viharaiban. Filmre kívánkozik. A helyszín változatos, a történet fordulatos, a személyiség izgalmas. Álompár - jóképű katonatiszt és gyönyörű színésznő - gyermeke a főszereplő, aki a negyvenes évek még magyar Kolozsvárján születik. De már a szocialista Romániában érik színésznővé. Mégis Magyarországon indul a pályafutása, hogy aztán Budapesten hozzámenjen egy román fiúhoz, s vele vissza Erdélybe. Ahol színház, válás, szerelem és újabb házasság várja, hogy karrierje csúcsán mindent maga mögött hagyva a férjével ki telepedjen Amerikába. Két magyar színész Rómán át Los Angelesbe érkezik. Hogyan lesz belőlük megbecsült, „civil" állampolgár - borász és kozmetikus hogy nevelnek fel két fiúgyermeket, és hogy őrzik meg a magyarságukat a csillagos-sávos lobogó alatt? Hogy sikerül emellett húsz évig magyar színházat működtetni az amerikai álomgyár szomszédságában? És vajon mi lesz akkor, amikor ez a rendkívüli asszony újra egyedül marad, és tollat fog a kezébe, hogy megírja az élete történetét... Vissza