Ouine tanár úr

Előszó

Bernanos Ouine tanár úr (Monsieur Ouine) című regénye körül nagy viták folytak, amelyekből az tűnik ki, hogy még azok a kritikusok is, akik ismerősen mozognak a nagy francia író világában, ezúttal hamis nyomokon indultak el és félreértették a művet. Az Ouine tanár úr felületes olvasásra egy irodalmi igényekkel fellépő detektívregény benyomását kelti, hiszen egész meséje egy gyilkosság körül forog. De az az olvasó, aki csak ennyit lát benne, csalódottan teszi le a könyvet, mert az író túlteszi magát a detektívregény szabályain.
Az Ouine tanár úr sokkal több, mint egy gyilkosság története: a gyilkosság itt szinte csak szimbolikus jelentőségű és nem lényeges, hogy ki követte el. Akik ismerik az író egyéb műveit, azok tudják, hogy nála a regény mindig transcendens élményből fakad és nemcsak földi, hanem természetfölötti síkon ábrázolja a világot. Bernanos eddigi regényei főleg a köré az élmény köré kristályosodtak, hogy az író rádöbbent a rossz természetfölötti összefüggésére és a modem világ tragikumára, mely ezt nem veszi észre és természetes eszközökkel akar ellene küzdeni. Pedig, aki nem a Szeretet és Irgalom természetfölötti vértezetében közeledik hozzá, aki csak földi igazságot akar szolgáltatni, azt a Rossz felfalja vagy a kétségbeesésbe sodorja. Ezt a tragikus küzdelmet rajzolja meg a Sátán árnyékában és a Falusi plébános Naplója című regényeiben. Az új regény bizonyos rokonságot mutat a Falusi Plébánossal, de egész felépítése és hangszerelése, sőt alapgondolata is más. Vissza