Ötvenhat 50 éve

Fülszöveg

A közös ünneplés képtelenségéről
Az egyéni feledés élesíti a kollektív emlékezetet. Az 1956-os forradalom és szabadságharc közvetlen tanúi, résztvevői, az események alakítói fogyatkoznak, viták hangereje halkul, a hálás utókor pedig egyre magabiztosabban kötelességének érzi, hogy az úgynevezett nemzeti konszenzus érdekében történelmi ítéletet hirdessen tetteik fölött. Az ötvenedik évfordulót sokan tartják kitűnő alkalomnak arra, hogy a maradék ellentétek is elsimuljanak, s '56 eseményeit valami általános megbékélésre, látványosan demonstrálható egységre váltsa a nemzet.
Legyen minden politikai oldal számára közös az ünnep, legyen méltó és felemelő, idézze fel az akkori egyetértést, lelkesedést, összetartozást.
Szép és tiszteletre méltó vágy (talán megvalósul egyszer), de most, az ötvenedik évfordulón a megemlékezés csak a forradalom és szabadságharc tizenkét napjáról szólna, akkor egységbe forrva megbékélhetne a nemzet. De nem arról szól. Nemcsak arról, hanem a rákövetkező harmincnégy meg tizenhat évről, '56 folyamatos eltiprásáról, meggyalázásáról, megtorlásáról, meghamisításáról, kisajátításáról is. Arról, hogy '56-ra hivatkozva kifosztották és tönkretették ezt az országot és nemzetet.
A közös ünneplés a kommunista hatalomátmentőknek adna morális felmentést. Azoknak, akik arra építették hatalmukat, elnyomó rendszerüket, elvtársi, nómenklatúrás kiváltságaikat, hogy harmincnégy évig az ellenforradalom rémségeivel mérgezték a magyar nép tudatát és lelkét, majd a rendszerváltás utáni tizenhat évben a "forradalom szellemétől áthatottan", a "legvidámabb barakk" diktatúráját igyekeznek igazolni.
Vegyük komolyan '56 eszményeit, őrizzük meg nem fél évszázados, hanem örökre szóló üzenetét, és még egy szimbolikus megbékélés, illuzórikus nemzeti egység, kerek évforduló kedvéért se tagadjuk meg. Ne engedjük, hogy korunk, vagy eljövendő nemzedékek ideológusai holmi "történelmi szükségszerűség", "politikai korrektség" nevében "korszerűsítsék", átigazítsák, végeredményben újra leverjék a forradalmat és szabadságharcot. (Ugró Miklós) Vissza