Ötven kiló kokain

Előszó

Részlet:

Róma fölött izzott a nyári levegő.
A Piazza della Republicán a szökőkút is mintha kevés lelkesedéssel ontotta volna szoboröntöző vízsugarait. A Laterani-bazilika előtt Szent Ferenc szobrára mára galambok sem szálltak rá, úgy égethette lábukat a felforrósodott kő. Pedig a szent karjait kitárva állt a gránitlapokon és farkasszemet nézve a templommal, szinte várta az "isten madárkáit".
A Szent Pál-kapu csipkésfalú kerek bástyái mediterrán fényözönben fürdöttek. Előttük a piramis-síremlék szinte fehéren ragyogott. A Pantheon mellett turistabuszok parkoltak, fényképezőgépek kattogtak. A Monta Pincio fái alatt sem lehetett helybelieket látni - ilyenkor augusztusban az igazi rómaiak mind szabadságra mennek, elhagyják a várost. Róma hőkatlanhoz hasonlít. Az égből könyörtelenül ömlik a hőség, már kora reggeltől melegszik az aszfalt, hogy délre a napsütötte helyeken elviselhetetlenül forró legyen. Az emberek csak az árnyékos oldalakon közlekednek, a boltok többsége bezárt. Szieszta idején amúgy is kihal az élet. Csak a Vatikán és az Angyalvár között, ahol még ilyenkor is tömegek hömpölyögnek, tartanak nyitva az éttermek és a boltok. No meg a Viale della Trinitától nyugatra eső nagy bevásárló-területen, ahonnan már rég kitiltották az autókat. A Forum Romanum szobrai ugyanúgy hallgatnak, ahogyan kétezer éve. Titkokat őriz minden boltív, rom és falmaradvány. A Colosseum körül is csak turisták özönlenek hol erre, hol arra. A folyóparton csöndes kis keresztutcák végén fagylaltárusok csöngetnek, képeslapot, réz karpereceket és kicsiny elefántcsont szobrocskákat kínálnak a fáradhatatlan fekete bőrű árusok. A Belváros szélén a Termini-pályaudvar mellett csendőrök ülnek a félig nyitott kocsikban, egyik-másik el is aludt hátracsuklott fejjel. Vissza