Ötven évgyűrű

Fülszöveg

A NEFAG ötven évén lehet meditálni, hogy sok, avagy kevés. Ha a nyárfa életével mérem, úgy tiszteletet parancsoló kor a fél évszázad. Ha az olajfáéval, amelyik ötvenévesen éppen teremni kezd, és nyolcszáz esztendeig veti árnyékát e gyarló földgolyóra, úgy gyerekkorát éli a cégünk. Maradjon mértéknek hát az ember, hiszen ő az, akiről szól a könyve, a fák pedig legyenek szívderítő díszletei munkásságának. Ámbár egymás nélkül ebben a szakmában aligha létezhetne ember és növény. De hát ez az egymásrautaltság az, amitől hideglelősen szép ez a munka. Talán a teremtés utáni második tennivaló a természet őrzése, gondozása, mániákus védése. Hogy aztán ezt mennyire becsüli a társadalom, kora válogatja. Mindenesetre azok, akik életük javát az erdők templomi csendjében, az aranyzöld lombsátrak alatt élik, olykor azért cinkosan összekacsintanak, mert ők tudják, mit kaptak ajándékba az élettől.
Számos jogelődön át vezetett az út napjainkig, a részvénytársasági formációig. Hogy erre az útra emlékezni tudunk, köszönet érte azoknak, akik makacsul őrzik emlékezetükben a múlt történéseit, jóllehet, semmiféle bizonyosság nem ígérte azt, hogy egyszer még szükség lesz rá. Miattuk is íródott ez a könyv: legyen "bőrbe kötve" a múlt és talán ők is letehetik azt a szellemi terhet, amit eddig cipeltek. Az ifjabbak pedig itt nyithatnak egy tiszta lapot a következő ötven évnek. Mert abban hinni kell, hogy a mi szakmánkkal hal ki a Földön az élet. Vissza