Ötven éves a Magyar Kézilabda Szövetség 1933-1983

Előszó

Az előszók, bevezetők, köszöntők egyetlen szerepe, hogy próbára tegyék szegény olvasó türelmét. A szerző, szerkesztő vagy hivatalból felkért tévedhetetlen véleménynyilvánító ugyanis aligha tehet mást, mint hogy örökigazságokat, netán összefüggéseket, jobb esetben idézeteket ragad ki a könyvből, amely előszó nélkül is megállná a helyét.
Én most hadd soroljam elő mindazt, amit az olvasó nem talál meg a szövetségünk ötven esztendejét bemutató, összegző, méltató könyvben. Nem idézünk elnöki beszédeket és főtitkári döntéseket, szövetségi határozatokat, még a világversenyek és a bajnokságok történéseit sem követjük olyan részletességgel, ahogyan azt egy ilyen jubileumi visszatekintéstől elvárhatná az előszóhoz szokott olvasó.
Ezzel szemben nemhogy elnéztük a szerzőknek személyes emlékeik felidézését, de egyenesen ezt kértük tőlük. Szándékunk szerint: szubjektív sporttörténelmet írtunk. Az egyikben maga a főszereplő mesél pofonokról és kéjesen borzongó közízlésről, a másodikban a korabeli szemlélő vaskos bundákról és ejtőernyővászonból varrt lenge mezekről, a harmadikban felidézzük a vezető edző ellen szőtt „összeesküvést", a negyedikben a csapattaggá fogadott újságíró vall a női klasszissal kialakult viszonyáról, az ötödikben a hol szövetségi vezetőként, hol tudósítóként szidott szerző-szerkesztő majdnem sajtópereiről.
Na tessék, már én is ígérgetek, idézgetek!
Pedig éppenséggel arra akartam felkészíteni a kedves olvasót, hogy nem kap hagyományos képet! A kézilabda-kronológiák, valamint a „tól-ig" fejezetek, a bajnokcsapatokat, válogatott eredményeket, s mindezek főszereplőit lajstromozó függelék - gyakran kilátástalan nyomozómunkánk eredményeként - tartalmazzák a sportág végleges „nagykorúsításához" szükséges adatokat. Mindazt, amiért tisztelni kell a magyar kézilabdasportot. Amit a többi fejezet mesél, az pedig, amiért szeretni lehet a honi labdás tábort. Nem kell szeretni, de bizton állíthatom - lehet. S egyre többen élnek is ezzel a „lehetőséggel".
S ha reményeink csak valamelyest is valóra válnak ezzel a könyvvel, akkor a következő több mint száz oldalt lapozgatva még többen fognak. Vissza