Ötven év legszebb ifjúsági elbeszélései

Előszó

VISSZAPILLANTÁS

A Magyar Lányok ötvenedik évfolyamába lépett.
Ötven év!...
Még kimondani is sok. Egy egész emberöltő! Egy lap életében még sokkal többet számít. Egy-két évtized is már nagy korhatár, hát még egy fél évszázad. Hátha még hozzávesszük a háborús éveket is, amelyek tudvalevőleg kétszeresen számítanak! . . .
És ha tárgyilagosan, hűvös szemmel, mintegy kívülállóan visszanézünk erre az elmúlt ötven esztendőre és teljesen elfogulatlanul feltesszük a kérdést: Kinek, minek tulajdonítható, hogy éppen ebben a legkritikusabb, legválságosabb időfordulásban, két világháború pusztító vérzivatara, nemzeti összeomlás, gazdasági válságok közepette egy leányifjúsági lap mindennek ellenére él, virágzik, mint ahogy vihardúlt kertben a zivatar alatt is tovább virágoznak a fák és a bokrok és a virágok - hál akkor azt kell rá felelnünk:
- Élt, megmaradt, virágzott és teljesítette hivatását, kötelességét, mert szükség volt reá!
Nem külön érdeme senkinek, csak az egész nemzet fiatal leányainak, akik minden idők változásai között megmaradtak magyarnak, lélekben tisztának, jónak, vallásosnak, dolgosnak és kötelességtudónak. Az ilyen lelkeknek von szükségük egy vezető, irányító orgánumra, amely mindig, mindenben az ő tiszta lelküket tükrözi vissza, az ő életfelfogásukhoz irányul.
Van a magyar leányifjúságban valami sajátos, évszázadokon átörökölt, néha talán tudatalatti szilárd, nemes, egészséges életfelfogás, amelynek - merem kimondani - legnagyobb része van abban, hogy elpusztíthatatlanul él a magyar érzés, a magyar erkölcs az egész nemzetben. Vissza