Öttömösi erdőjáró

Előszó

Egész Magyarország területére jellemző, hogy az általános és középiskolában tanuló gyerekek különböző történetek és tevékenységek révén a tankönyvet, munkafüzetet, ceruzát használva a természetről is tanulnak, de ez többségében tanterem falai között történik. Pedagógusként tudjuk, hogy milyen értékesek a tények és az adatok, ezért azt szeretnénk, ha a gyerekek ismernének bizonyos részleteket a természettel kapcsolatban: például a fák, a madarak és a földtani képződmények neveit. De a neveket nem lehet megjegyezni, csak akkor, ha megvan az empátiás környezet, amihez ezt a bizonyos tudást kötni lehet. Abban a törekvésünkben, hogy felkészítsük a felnőttek következő generációját arra, hogy kezelni tudja a hagyatékul kapott környezetet, mely magán viseli az általunk elkövetett merényletek eredményeit, egyre jobban hajlunk arra, hogy a gyerekeket csak az ember és a természet kapcsolatát érintő problémákról tájékoztassuk, és nem fordítunk kellő időt a kapcsolatban rejlő csodák érzékszerveken keresztüli megtapasztalására. A leírtakból következik, hogy egyre kevesebb azoknak a gyerekeknek a száma, akiknek személyes élményük lenne a természetben töltött játékokkal, élmény-dús tevékenységekkel kapcsolatosan. Ennek fő oka elsősorban az, hogy nagyon kevés időt töltenek a gyerekek a természetben azzal a szándékkal, hogy minden érzékszervükkel megismerjék és befogadják annak szépségeit. A tapasztalatok hiánya miatt pedig nem is igazán kötődnek ahhoz. Ezt a problémát megelőzhetjük, ha intézményesen lehetőséget biztosítunk a gyerekek számára, hogy szoros kapcsolatot alakítsanak ki a természettel, mielőtt a világ helyzetének súlyát a vállukra helyeznénk. Az erdei iskolai programokkal ezt kívánjuk megvalósítani, de csak akkor érhetjük el célunkat, a nevelésünk akkor lesz hatékony, ha a program megvalósítása során a hangsúly nem elsősorban a tudás megszerzésén van, hanem a közös élményszerzésen és azon, hogy az izgalmas felfedezések során társul szegődjünk a gyerekhez.
Ezt a kiadványt elsősorban azoknak a pedagógus kollegáknak készítettük, akik az öttömösi erdei iskolába hozzák a tanítványaikat. Azzal a szándékkal írtuk ezt az oktatási-nevelési segédanyagot, hogy ötleteinkkel segítsük őket az élménydús foglalkozások szervezésében, függetlenül attól, hogy milyen szakosak a kollegák. Szakítani kell azzal a helytelen szemlélettel, hogy a környezeti nevelés ügye a természettudományi tárgyakat tanító tanárok feladata, ezért olyan foglalkozásterveket és játékokat ismertetünk, amelyek tudományközi megközelítésben (interdiszciplinárisan) dolgozzák fel a fa és az erdő témakört. Az erdőjáró könyvecske terjedelme nem teszi lehetővé, hogy teljességében feldolgozzuk ezt a témát, ezért nem volt célunk receptszerű kiadványt adni a kollegák kezébe. Az a szándékunk, hogy néhány módszer bemutatásával újabb ötletekre és gondolatokra késztessük a pedagógus társakat, hogy hasonló vagy a leírtaktól még hatékonyabb programokat valósítsanak meg a környezeti nevelés sajátos színterén, az erdei iskolában. Ne feledjük szem elől, hogy a gyerekeknek lehetőséget adjunk arra, hogy a természetes világgal ki tudjanak alakítani egy szeretetteljes kapcsolatot. Arra is adjunk alkalmat, hogy kényelmesen érezzék magukat benne, ezért feledkezzünk meg a hagyományos 45 percre szabott iskolai tanórákról és mindig a gyerekekhez igazodva valósítsuk meg a foglalkozásokat. Ha azt kérnék tőlünk, hogy fogalmazzuk meg, mi a legfontosabb fejlesztendő terület a természetben tartott foglalkozások során, akkor a következőt válaszolnánk: - "a gyermekek rácsodálkozó képességének" fejlesztése, amely segíti őket abban, hogy minél harmonikusabb kapcsolatot alakítsanak ki a természettel. A programok kidolgozása során meghatározó szerepet töltött be Móra Ferenc művei közül a Georgikon című írása, amelyet az író az Öttömös községet határoló ásotthalmi tanyáján írt a környék növényeiről, állatairól és lakóiról. Az író a következőképpen fogalmazta meg a tanyán töltött idő célját: "ha szeretem az életem, akkor muszáj belőle kiszöknöm egy kicsit, mégpedig lehetőleg olyan helyre, ahol nincs más, csak fák, felhők és madarak." Ezt a helyet ő Homokországnak nevezte, és a városi élettől megfáradt Móra Ferenc itt mindig új erőre kapott. Olyan egyszerűen és mégis csodálatosan tudta leírni a természet és az itt élő emberek harmonikus kapcsolatát, hogy többször hívjuk segítségül a mondatait. Móra Ferenc mellett még Fekete István műveit is nagyon fontosnak találjuk, hiszen az ő írásaiból is sugárzik a bensőséges, meghitt kapcsolat a tájjal és az élőlényekkel. Szeretnénk felhívni azoknak a kollegáknak a figyelmét, akik erdei iskolát szerveznek a tanítványaik számára a kiadványaink áttanulmányozása mellett, mindenképpen járják be a területet a program megvalósítása előtt. Semmilyen kiadvány sem helyettesítheti a terepszemlét. Vissza