Bismarck auf der Reise durch Ungarn

Fülszöveg

Ki hitte volna, hogy Otto von Bismarck Magyarországról, - ahogy ő nevezte - "erről az igen keleten fekvő, de igen szépséges világról" egy szabályszerű útibeszámolót írt, plasztikus táj- és városleírásokkal, a miliő, a szokások és viseletek olyan remek ábrázolásával, hogy az hivatásos újságírónak sem sikerülhetett volna jobban, mindenféle történetekkel fűszerezve, amelyek épp oly jellemzőek az "ősporosz" Bismarckra, mint a magyar társadalom légkörére három évvel az 1848/49-es forradalom után? Ki tudott volna arról, hogy a Német Birodalom első kancellárja, mint alig ismert diplomata 1852 nyár elején, egy forró júniusi napon egy porosz zászlóval fellobogózott gőzhajón Bécsből jövet a magyar fővárosba érkezett, a budai Várban a császári palotában kapott szállást, a Lánchíd alatt a Dunában lubickolt, egy népünnepélyen Ferenc József társaságában "vad cigánymelódiákat" hallgatott és egy három lovas társzekérrel két napig a Duna-Tisza közén a magyar rónán át vágtatott? S kinek lett volna tudomása arról, hogy őt, az osztrák uralkodó díszvendégét, mint vélt magyar "rebellist" egy tiszamenti községben a lakosság hajszál híján "kiszabadította" volna az őt kísérő osztrák katonai védőőrizet "fogságából"? Budáról, Pestről és Szolnokról írt beszámolói valóban legjobb levelei közé tartoznak. A "közvetlen érzékletesség teljes bája" jellemzi ezeket a szövegeket, amelyeket ebben a kötetben, sok korabeli, magyar és német eredetű metszet kíséretében, a legfőbb szereplők arcképeivel együtt, német és magyar nyelven szószerint közreadunk, egy részletes bevezetés kíséretében, amely az utazás történelmi hátterét, Bismarck politikai és személyes motívumait vázolja. Vissza