Fülszöveg
Dr. Otto Rühle professzor, egyetemi tanár, a népi kamara tagja, a Német-Afrikai Társaság alelnöke.
1914. február 20-án született Stuttgartban. már egyetemi hallgató korában tudományos munkát végzett a politikai gazdaságtan, a szociológia és a történelem területén. Fordulópont volt életében az 1942-43. évi volgai csata. A borzalmas élmény, a keserű tapasztalatok hatása alatt elhatározza, hogybelép az új, szabad, demokratikus Németországért harcolók sorába. már a hadifogságban tagja lesz a "Szabad Németország Nemzeti Bizottsága" nevű antifasiszta szervezetnek.
1948-tól Németországban folytatja a harcot. Részt vesz a nemzeti Demokrata Párt megalapításában, s 1950-től 1952-ig egészségügyi miniszter, majd egyetemi tanár lesz Berlinben.
Rühle számos utazást tett a szocialista roszágokban, Franciaországban, Olaszországban és Afrikában. Ez a könyve tehát a sokoldalú tudományos munka és a személyes gyakorlati tapasztalatok kölcsönhatásának eredménye.
A modern európai nagyvárosok dolgozói...
Tovább
Fülszöveg
Dr. Otto Rühle professzor, egyetemi tanár, a népi kamara tagja, a Német-Afrikai Társaság alelnöke.
1914. február 20-án született Stuttgartban. már egyetemi hallgató korában tudományos munkát végzett a politikai gazdaságtan, a szociológia és a történelem területén. Fordulópont volt életében az 1942-43. évi volgai csata. A borzalmas élmény, a keserű tapasztalatok hatása alatt elhatározza, hogybelép az új, szabad, demokratikus Németországért harcolók sorába. már a hadifogságban tagja lesz a "Szabad Németország Nemzeti Bizottsága" nevű antifasiszta szervezetnek.
1948-tól Németországban folytatja a harcot. Részt vesz a nemzeti Demokrata Párt megalapításában, s 1950-től 1952-ig egészségügyi miniszter, majd egyetemi tanár lesz Berlinben.
Rühle számos utazást tett a szocialista roszágokban, Franciaországban, Olaszországban és Afrikában. Ez a könyve tehát a sokoldalú tudományos munka és a személyes gyakorlati tapasztalatok kölcsönhatásának eredménye.
A modern európai nagyvárosok dolgozói szinte el sem tudják képzelni, hogy a vilgnak ma még több mint a fele éhezik. Vajon miért? Hát nem tudja a föld eltartani mintegy hárommilliárdnyi lakosát? És mi lesz nem is olyan sokára, alig 30-40 év múlva? Hiszen a tudósok kiszámították, hogy a század véérégre a föld népessége eléri a hatmilliárdot.
Ezzel a problémával foglalkozik könyvünk, s bebizonyítja, hogy Földünk olyan mérhetetlenül gazdag, hogy még sokkal, sokkal több embert is el tud tartani. A mezőgazdaságnak még óriási tartalékai vannak. Hatalmas földterületek hevernek még kihasználatlanul, s nem kisebb azoknak a földeknek a területe sem, amelyeket a technika haladásával termővé tehetünk. Aránylag kis beruházásokkal eltüntetheti az ember a sivatagok, a mocsarak jelentős részét, gátat vethet a talajerjóziónak, hizen mindez csak energia kérdése, és a rohanó folyók, a tenger mozgása, az árapály olcsó energiát ígér, nem is szólva a nukleáris energiáról, mely békés felhasználás esetén valóságos áldás az emberiségre. De még a régi földeken is sokkal eredményesebben dolgozhatunk jobb talajműveléssel, a növények táplálásával, a kártevők legyőzésével. És a fejlődő vegyipar nagyszerű perspektívát nyit az ember előtt ezen a területen is. Kimeríthetetlen gazdagság, ragyogó jövő vár az emberiségre, de cak akkor, ha meg tudja őrizni a békét, ha tudását, ismereteit, tehetségét a békés alkotómunka szolgálatába állítja.
Vissza