Otthonunk az Isten háza

Előszó

"Otthonom lesz az Isten háza, mindörökké szünet nélkül"
A mi templomunk különleges templom. Magán hordozza mindazon jeleket, amelyek mutatják, hogy egy épület az isten háza, a szentmiseáldozat helyszíne: égbe magasodik a tornya, belépéskor megállhatunk a szenteltvíztartóknál, hogy keresztet vessünk, végig a széles templomhajó falain egymás után sorjáznak a keresztek, amelyek a felszentelésekor használt krizma emlékét őrzik, és végül az oltár mellől világít felénk az örökmécses piros fénye.
A mi templomunk azonban más jeleket is hordoz magán, sokféle anyagba vésve-írva: fémen, kövön, üvegen, papíron és fán emberi szándékok és erőfeszítések jeleit olvashatjuk, sőt, bizonyos jelzések talán már nem is látszanak, rejtőzködnek a szemünk elől vagy már elenyésztek. Ezek a jelek közösségünk régi és jelenlegi tagjainak a küzdelméről, nagylelkűségéről, áldozatos munkájáról tanúskodnak, hiszen akármerre is nézünk a templomunkban, mindenütt nevekkel, névlistákkal találkozhatunk: olyan személyek, családok, közösségek neveivel, akik hozzájárultak a templom felépítéséhez, újjáépítéséhez, szebbé-jobbá tételéhez. Hívek neveit olvashatjuk a sekrestye melletti fal kőtábláin, a padok oldalára erősített lapokon, a falakon látható modern lámpatestek alatti fém táblácskákon, de a megmaradt üvegablakok alján, a keresztút képei alatt vagy a főbejárat melletti fal bekeretezett emléklapjain is. A mi templomunk minden egyes kövét, fáját, üvegét régi és új testvéreink, közösségeink adták - valójában ők azok az élő kövek, amelyekből az Isten háza, a mi otthonunk felépült.
Némiképp hasonló módon készült el ez a kötet is, amely annak állít emléket, hogyan épült és működött régen, hogyan épül és működik ma a mi templomunk. Sok közreműködő nevével találkozhatunk a lapjain - a szövegekben elbújtatva vagy szerzőként feltüntetve régi és új nevekkel, régi és új szövegekkel, régi és új képekkel. Közösségünk régi és új tagjainak hangját hallhatjuk, amint levélben beszámolnak a templomban történtekről, jegyzőkönyvben megörökített tanácskozásokon szólalnak fel, emlékeiket idézik fel, friss élményeket osztanak meg velünk.
Ezek a szövegek változatos formában maradtak fenn. Néhányat közülük kéziratként a váci püspöki levéltárban őriznek, más beszámolók a plébániánkon találhatók még ma is: a templom építését elhatározó és megszervező bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, előző plébánosunk feljegyzései (História Domus - a Ház Története), vagy éppen egy áldozatkész hívő visszaemlékezései. Vissza