Otthontalan évek

Fülszöveg

BonyJládoü áll egy magára hagyott, jellegtelennek látszó szobor.
Rtipperl János alkotó a talapzatra azt írta, hogy Anyai fájdalom. A k^égbeesést csak a mélyen ülo szem és a magábaroskadt lest ámlja el. Ess a szobor nem vádol senkit, csak elhagyottan áll az út szélén. Úgy, mint azok az asszonyok, akik a háborúban elvesztették főijeiket, s végül gyennekeilckel együtt kiűzték őket otthonaikból, ügy vist;lték sorsukat, mint a megerőszakolt lány a szégyenét. A fa.siszta Németország csak eszközt látott bennük^ a vérükre volt szüksége. A magyarság pedig,
akkor engedte el a kezüket, amikor ez ^ _
a megrettent közösség segítséget és J.tv,.,^ ""'
emberséget várt tőle. Mivel erre az "" ' V
élethelyzetre nem találtunk megfeleló' ' •'
szót, ezért kellett ezt a könyvet tétova | Kj^ j;' - ,
mondatokkal és nevekkel tele írnunk. ' f ' I L íÍMP^ jéÍ

In Bonnhard sieht eine einsame L^.';!-
Statue, Sie Scheint ganz unwichlig ^^^ y^^^ti^gg*
zu sein. Der Künstler schrieb an den ^^^ ^ Sockel:... Tovább

Fülszöveg

BonyJládoü áll egy magára hagyott, jellegtelennek látszó szobor.
Rtipperl János alkotó a talapzatra azt írta, hogy Anyai fájdalom. A k^égbeesést csak a mélyen ülo szem és a magábaroskadt lest ámlja el. Ess a szobor nem vádol senkit, csak elhagyottan áll az út szélén. Úgy, mint azok az asszonyok, akik a háborúban elvesztették főijeiket, s végül gyennekeilckel együtt kiűzték őket otthonaikból, ügy vist;lték sorsukat, mint a megerőszakolt lány a szégyenét. A fa.siszta Németország csak eszközt látott bennük^ a vérükre volt szüksége. A magyarság pedig,
akkor engedte el a kezüket, amikor ez ^ _
a megrettent közösség segítséget és J.tv,.,^ ""'
emberséget várt tőle. Mivel erre az "" ' V
élethelyzetre nem találtunk megfeleló' ' •'
szót, ezért kellett ezt a könyvet tétova | Kj^ j;' - ,
mondatokkal és nevekkel tele írnunk. ' f ' I L íÍMP^ jéÍ

In Bonnhard sieht eine einsame L^.';!-
Statue, Sie Scheint ganz unwichlig ^^^ y^^^ti^gg*
zu sein. Der Künstler schrieb an den ^^^ ^ Sockel: Mutterschmerz. Nur di tief- ' ^a^pj^jHIP
liegenden Augen and <li gebrechliche ¦ Gestalt zeigen die Verzweiflung. Dieses ^ ^ ¦ ^
Denkmal erhebt keine Anklage, droht _^_^ v
niemanden. Es steht nur einsam und
verlassen am Straßenrand. So ivie einst di frauen, die ihre Männer im Krieg verloren und schließlich mit ihren Kindern aus der Heimat vertrieben wurden. Sie trugen ihr Schicksal, nie die cntehite Sungfer ihre Scham. Dasfasjchistische Deiüschland bteachtete sie als Kampfiniltel und brauchte nur ihr Blut. Von Ungarn wurden sie gerade dann verlassen, ivo dieses verzweifelte Volk Hilfe und Menschlichkeit bedarf. Dieses grausame Schicksal zu schildern, findet man keine geeigneten Worte. Darum kttniUen wir in diesem Buch nur zögernd und unsicher über die Ereignisse berichten. Vissza