Ott Györgyné önéletrajzi írása

Előszó

Szegény szülők gyermeke vagyok. Hat elemit jártam. Jeles tanuló voltam. Az iskola elvégzése után szolgálni mentem. A Stein tanítóékhoz; ők egy tanító házaspár voltak. Szüleim abban az időben nem voltak rászorulva az én keresetemre. De mivel nem lehettem tétlen, így hát szolgálni mentem. Nem szóltak, jó hely volt. Nem dolgoztam agyon magam, 13 éves voltam akkor, főztem finom ebédeket és meg voltak a főztömmel elégedve. Három hónapig voltam ott. Akkor elfogott a vágy, hogy hazamenjek. Szóltam otthon, persze hogy beleegyeztek. Hazajöttem és dolgoztam a mi műhelyünkben. Akkor még volt segédünk és inasunk.
A bátyám, a nővérem és a nagybátyám is a mi műhelyünkben dolgozott. Fontuk a kosarakat, de nekem csak nem tetszett. Két évet dolgoztam így. Mikor is egyszer szóltam a szüleimnek, hogy én inkább gyárba mennék. Szegény anyám azt mondta, no csak menj, majd meglátod, mi az. Utána itthon maradsz szívesen. Megkérdeztem a lányoktól, hogy hová kell mennem. Kioktattak, és én mentem az iskolába a bizonyítványért; az igazgató úr nevetett, mikor azt mondtam, hogy dolgozni megyek. Akkor még Borbás volt Taksonyban az igazgató. Onnan az orvoshoz mentem, akkor még Winkler doktor volt a falu orvosa, az is nevetett. Nem vettek komolyan. Onnan a községházára, a Babura úrhoz, ő akkor másodjegyző volt. Ez egy szombati napon történt. Vasárnap délelőtt Harasztira mentem az
ipartestületbe, ott állították ki a munkakönyvemet. Boldogan a keblembe rejtettem és mentem haza. Így már otthon is komolyan vettek, mikor látták a munkakönyvet.
1927. augusztus 6-án hétfőn reggel mentem dolgozni, vagyis felvételre. Nem voltam még 16 éves. Szegény anyám úgy engedett el, hogy vigyázzak magamra, nehogy ott a gyárban „elnézzem magam" valakibe. Megértettem az intést és megígértem, hogy nem fog előfordulni. Gondolni sem mertem volna, hogy mégis így lesz. Elmentem a soroksári textilgyárba, felvettek szövőtanulónak. Egy hétig tanultam és már kaptam gépet. Kezdtem elég jól keresni. Mikor már egy évet dolgoztam, akkor én már meguntam volna, de nem szóltam, nem hagytam magam kinevetni. Most már nem vagyok gyerek. Aztán a kosárfonás is nagyon hanyatlott. A nővérem már egy éve férjhez ment, a bátyám megnősült és elkerült a házból. Vissza