Ötszázéves veszprémi emlékek egy lombardiai városkában

Előszó

Részlet a lapból:

Ilyen érdekes, magyar történelmi vonatkozásu élményem még sohasem volt, mint ezen a nyáron. Szinte az utolsó pillanatig nem tudtam határozni, hová induljak. Ácsorogtam az utazási iroda szines hirdetésekkel csábító helyiségében, tanulmányoztam a tájékoztatókat, törtem a fejemet, hol az az olcsó s mégis érdekes hely, ahová érdemes elutazni. Cannes, Palermo, Merán, Páris ragyogó nevei röpködtek a levegőben, mig türelmesen vártam, hogy sorra kerüljek. Nekem igazán nem volt sürgős, hogy a riviérai virágcsatára még időben foglaljak asztalt, vagy a meránói Grand-Prix-re az első sorban páholyt. Egyszerre arra lettem figyelmes, hogy megszólalt mellettem egy egyszerűen öltözött olasz férfi és Veszprém után érdeklődött. Ez meglepett.
- Igen, igen, azonnal, - hebegett a kiszolgáló tisztviselő és látszott rajta, hogy őt is igen váratlanul éri a kivánság, hogy Veszprém városáról adjon részletes és kimerítő felvilágosítást, mikor ő most a Simplon express és a riviérai kék-vonat csatlakozásaira van beállítva. Véletlenül elég jól ismerem ezt a kedves kis dunántúli várost, hát segítettem neki. Kikerestem a menetrendben az összeköttetést, még egy olcsó vendéglőt is ajánlottam, ahol jól megebédelhet. De azután még sem tudtam megállni, hogy meg ne kérdezzem a kékinges, munkáskülsejü olaszt, hogy miért épen Veszprémet akarja látni? Talán ismerősöket akar meglátogatni ott? Vissza