Ötödik Miskolci Országos Képzőművészeti Kiállítás

Előszó

Az őszi miskolci kiállítás ma már képzőművészeti életünknek egyik fontos eseménye. Míg korábban ki-ki éppen kéznél lévő munkáit küldte be, addig most felkészülés előzi meg a tárlatot, művek készülnek erre a célra. Elsősorban a festők seregszemléje ez, mert szobor és rajz csak mutatóban szerepel a miskolci múzeum helyiségeiben. A fejlődés eredményei, a jó és rossz tanulságok azonban éppen ebben az anyagban mérhetők le leginkább.
Az idei kiállítás első és legnagyobb értéke kétségtelenül az, hogy a miskolciak képei, valamint a többi kiállított mű - fővárosban és szerte az országban élő képzőművészek alkotásai - egymással összhangban vannak s az országos fejlődés azonos jegyeit mutatják. Sőt továbbmenően, a Borsod megyeiek munkái összbenyomásukban és egyenként is jobban kötődnek a mindennapi élethez, - üzemek, termelőszövetkezetek és az ott élő emberek környezetéhez, - mint az országos anyag. Az sem új felfedezés, hogy a történelmi és munkásmozgalmi témák jó talajra találnak az itt dolgozó festőknél. Ebben persze sokat számít az a sok megbízás és pályázat, mellyel a helyi államigazgatási szervek a nagy kompoziciók készülését inspirálják. A képzőművészettel szemben egyre sürgetőbben jelentkező társadalmi igények jó szószólói itt a megye és város vezető emberei, akik nemcsak a témafelvetésben segítenek a művészeknek, hanem a szükséges élményanyagot is biztosítják. De a Miskolcon élő festőknek nem is kell messzire menniök az impressziókért. Egy nagy iparváros élete zajlik körülöttük s szinte lehetetlen behunyniuk szemüket e nagyszabású fejlődési folyamat előtt. Nem festegethetnek műtermi megyánban, ajtót, ablakot, szorosan bezárva, mert munkájukat számontartják, értő emberek kísérik figyelemmel; mindenfajta tevékenységük fontos rész a város kulturális életének. Vissza