Ötödik csapdája

Előszó

Részlet a könyvből:
"MAI SZABADULÓS ÁLMOMBAN HATODIK JÁTSSZA A FŐSZEREPET. Egy mogadori horda választja el őt a börtöncellámtól - ebből a szempontból álmom nem túl valósághű, hiszen a mogok rendszerint nem bajlódnak azzal, hogy személyesen őrizzenek, de hát ez végül is egy álom, nem? A mog harcosok kardot rántanak, és üvöltve rontanak rám. Válaszul Hatodik hátraveti a haját, és láthatatlanná válik. Cellám rácsain keresztül végignézem, ahogy utat vág magának a mogok sűrűjében, pillanatokra elő-elővillanva a láthatatlanságból, saját fegyvereiket fordítva ellenük. Tornádóként söpör végig rajtuk, a nyomában egyre nagyobb hamufelhő. Nem telik bele sok idő, és mindnyájukkal végez.
- Hú, ez király volt - mondom neki, amikor cellám ajtajához ér. Lazán elmosolyodik.
- Indulhatunk? - kérdezi.
És ez az a pont, amikor fel szoktam ébredni. Vagy amikor felriadok az álmodozásból. Olykor magam sem tudom, hogy alszom-e vagy ébren vagyok; amikor valakit hetekre elszigetelnek a külvilágtól, a percek álmosító egyformaságban telnek. Legalábbis azt hiszem, hogy hetek óta vagyok itt. Elég nehéz számon tartani az idő múlását egy cellában, ahol nincsenek ablakok. Az egyetlen dolog, amiben biztos vagyok, hogy a szökéssel kapcsolatos képek a fejemben nem valódiak, csak képzelgések. Időnként, mint ma este is, Hatodik érkezik a megmentésemre, máskor John, és van, amikor arról fantáziálok, hogy kifejlesztettem a saját tálentumaimat, aztán csak kirepülök a börtönömből, és menet közben behúzok párat a mogoknak." Vissza

Fülszöveg

John, a Negyedik azt remélte, hogy miután a Lorieni Védők megtalálták egymást, nem kell többé menekülniük. Megküzdhetnek végre ősi ellenségeikkel, a mogadoriakkal, és legyőzhetik őket. Ám tévedett. Örülhettek, hogy ép bőrrel megúszták az összecsapást.
A csapat tagjai kilencedik chicagói búvóhelyén meghúzódva igyekeznek kigondolni, mi legyen a következő lépésük. Megerősödtek ugyan, az erejük mégis kevésnek bizonyult egy egész hadsereggel szemben. Hogy felülkerekedhessenek a mogokon, teljes mértékben el kell sajátítaniuk különleges képességeiket, a tálentumokat, és meg kell tanulniuk csapatban harcolni. És ami még ennél is fontosabb: meg kell tudniuk, pontosan milyen szerepet szántak nekik a Lorien bölcsei.
Felcsillan a remény, amikor egyszer csak titkos jelet kapnak ötödiktől - de vajon nem ismét a mogadoriak csapdája vár rájuk? Sürgeti őket az idő: ha a jelet valóban ötödik küldte, mindenképp meg kell találniuk, mielőtt a mogok csapnának le rá.
Egy-két csatát elveszítettek, de a háborúnak még nincs vége. A Lorien egy nap újra szabad lesz!
Elsővel Malajziában végeztek.
Másodikkal Angliában.
Harmadikat Kenyában ölték meg.
Negyedik vagyok. Én következem volna. De még mindig élek.
A háborúnak még messze nincs vége. Vissza