Ötnegyed narancs

Előszó

Részlet a kötetből:

"Amikor anyám meghalt, bátyámra, Cassisra hagyta a gazdaságot, a borospincében levő vagyont a nővéremre, Reine-Claude-ra, és rám, a legfiatalabbra az albumát és egy kétliteres üveget, amelyben egyetlen fekete, teniszlabda nagyságú Périgord szarvasgomba lebegett a napraforgóolajban, és amely, ha kinyitjuk az üveget, még ma is az erdő talajának erős, nyirkos illatát árasztja. A vagyon meglehetősen egyenlőtlenül oszlott meg közöttünk, de anyám egy természeti erő volt, aki kénye-kedve szerint osztogatta kegyeit, és nem engedett betekintést sajátos logikája rejtett berkeibe.
És amint Cassis mindig is mondogatta: én voltam a kedvence.
Nem mintha ezt életében bármikor is tudtomra adta volna. Anyám elfoglaltabb volt annál, semhogy valamilyen passziónak hódoljon, még ha ilyen típus lett volna is. Nem is tehette, miután a férje meghalt a háborúban, és egyedül kellett gazdálkodnia. Özvegységében nemhogy vigasztaltuk volna, de zajos játékainkkal, veszekedéseinkkel és verekedéseinkkel még kolonc is voltunk a nyakán. Betegségeink idején kelletlen gyöngédséggel ápolt bennünket, mintha életben maradásunk költségeit számolgatná, és szeretete a legkezdetlegesebb formában mutatkozott meg: hagyta, hogy kinyaljuk a főzőfazekat, lekaparjuk a lekvárfőző edény oldalát, a zöldségágyás mögötti gazos növényszegélyben termő vadepret zsebkendőbe szedte, és mosolytalanul átnyújtotta. Cassis volt a férfi a családban. Vele még keményebben bánt, mint velünk. Reinette még a tízes éveibe sem lépett, de már megfordulta utána a fiúk, és anyám volt annyira hiú, hogy ez a figyelem büszkeséggel töltötte el. Én viszont a létszámon felüli száj voltam, akit etetni kellett, aki nem született a gazdaságot bővítő fiúnak, és aki egyáltalán nem volt szép." Vissza

Fülszöveg

Les Laveuses apró falu a Loire mentén. Ide tér vissza Framboise, hogy élete végét szülőfalujában élje le. Nevét, kilétét gondosan titkolja, kemény munkával rendbe hozza a régi házat és a gazdaságot, kis vendéglőt nyit, amely hamarosan közkedveltté válik. Visszatérése azonban felkavarja benne a faluval kapcsolatos gyermekkori emlékeit.
A múltbéli szál a német megszállás ideje. A lázadó természetű, akkor kilencéves Framboise özvegyen maradt anyja kemény kézzel vezeti a gazdaságot, neveli gyermekeit, akik újságokért, ritka élelmiszerekért, rúzsokért apró kis füleseket, megfigyeléseket szállítanak a németeknek. Sőt, egyikükbe, a fiatal Tomas Leibnizbe Framboise lassan bele is szeret.
Háború idején a falu mindezt nem nézi jó szemmel, s a család körül lassan lincshangulat alakul ki...
A titkolt múltra a jelen drámai eseményei közepette fény derül, mígnem Framboise kénytelen leleplezni önmagát és vállalni a múltat.

A Csokoládé és a Szederbor szerzője, Joanne Harris e kötetében is bámulatos drámai erővel juttatja el a történet két szálát a csúcsponthoz. Ételek, italok, az érzékekre ható világ költői leírásában itt sincs hiány, de a hangsúly ebben a regényben nem a csodán van, hanem a szenvedélyen, a szenvedéssel teli út végén váró megbékélésen. Vissza