Öt év mulva

Előszó

Részlet a könyvből:
Michael Arranstoun gondolatokba merülve hajtott össze egy levelet, amelyet már kétszer elolvasott, majd felugrott a nagy borszékből, amelybe temetkezett és hangosan mondotta: - Az ördögbe is!
Ha egy gazdag, jóképű fiatalember félelmes fogcsikorgatással mond ilyesmit, akkor sejthetjük, hogy pokoli hangulatban van.
Michael Arranstoun csakugyan ilyen hangulatban volt.
Lehetetlen volna papirra vetni mindazokat a szörnyűségeket, amelyeket ez a helyes fiatal úriember most részben hangosan, részben gondolatban ismételt! Majdnem átkozódások voltak egy bizonyos ifjú hölgy cimére, akinek megjelenése, ha ebben a pillanatban látható lett volna, egy jámbor szentecske képét idézte volna fel.
- Mi a fenét csináljak, hogy ne kelljen elvennem! - mondotta Mr. Arranstoun, ez alkalommal igen hangosan, majd egy ártatlan zsámolyt egyetlen rúgással a szoba másik végébe röpitett, elöhitta bulldogját, feltette sapkáját, kilépett a régi köerkélyre, amely ebből a szobából nyilt és a lépcsőn lemenve a gyepen keresztülhaladt egy a parkba vezető kis ajtó felé, amely egy nagy erőditett falban nyilt.
Alig hagyta el a szobát, midőn hálószobájának ivelt ajtajából komornyikja, Mr. Johnson lépett be, lovaglócsizmákat és selyeminget hozva be karján. Michael Arranstoun választotta magának épen ezt a lakosztályt, midőn apja tiz évvel azelőtt meghalt és már csak anyja kényeztette, de ő is elhagyta ezt a világot, mikor Michael tizenhatéves volt. Vissza