Osztrák-magyar modernség a boldog(?) békeidőben

Előszó

„Életem legerőteljesebb élménye a háború volt és hazám alkonya, az egyetlené, amely valaha az enyém volt: az Osztrák-Magyar Monarchiáé" - írta egy levelében Joseph Roth. Majd tovább: „ma is osztrák patrióta vagyok, és úgy szeretem hazám maradékát, mint a relikvia egy fajtáját..." Másutt: „A Monarchia sok nép sajátos elegye volt, népek tarka birodalma, igen korrekt közigazgatással...
A fordításban tudatosan játszottam rá a spengleri műcímre; az eredetiben: Untergang meines Vaterlandes, illetőleg: A Nyugat alkonya (Untergang des Abendlandes); ezzel jelezni szerettem volna: Roth kataklizmaként élte meg Benes „zúzzátok szét Ausztria-Magyarországot" programjának megvalósulását. Számára ez egy élhető (világ)rendből egy rosszabba való átlépésként tematizálódott, megszűnt a „korrekt közigazgatás" országa, és helyébe az európányi káoszé, a pluralitás karikatúrájáé lépett. A spengleri Európa-látomás Roth „ interpretáció"-jában a relikvia alakváltozatában kap szinte megfogható formát, és egyben jelzi, miszerint Ausztria-Magyarország maga Európa, benne a sok nép az európai sokféleség analógiájára szerveződött. Mindezzel szembeállíthatjuk azt a főleg az utódállamokban, mind a polgári, mind a marxista kommentárokban, megfogalmazódott tézist, miszerint a dualizmus Monarchiája népek börtöne volt; a hivatalos Csehszlovákia és a nem kevésbé hivatalos Jugoszlávia (fennállása korszakaiban) felszabadulásként ünnepelte a benesi jelszó és célkitűzés valósággá válását. A felülről irányított történet- és irodalom-történetírás helyébe lépő értekezések ennél a leegyszerűsített képletnél jóval rétegzettebben és finomabban érzékelik/ érzékeltetik a dunai Monarchia lehetőségeit, mulasztásait, létezésének előnyeit és tévesztéseit, valamint gondolkodás- és szellemtörténeti jelentőségét. Ugyancsak lényegi módosításra került sor a politika- és a gazdaság-, továbbá a hivataltörténet újragondolásakor. Még az olyan, állandóan megbélyegzett periódus, mint Khuen-Héderváry horvátországi bánsági közjátéka is, finomabb, rétegzettebb értékeléshez kezd vezetni: míg nemzet/ nemzetiségpolitikailag kétségtelenül a kevéssé szerencsés, a dialógusra képtelenség periódusához számítódik, a habsburgi oszd meg és uralkodj elvét, a magyar nyelvűség szupremáciáját érvényesítve, ám gazdaságtörténetileg már jóval kedvezőbb a megítélés, Horvátország fejlődése, "felzárkózása" aligha tagadható. Vissza