Osztrák Kulturális Hét Magyarországon 1989. április 17-24.

Előszó

Magyarország és Ausztria sokrétű, az utóbbi évek folyamán felgyorsult ütemű együttműködésében a kulturális és tudományos érintkezés mindig is szilárd építőelemnek bizonyult. A napjainkban látványos méreteket öltött ausztriai magyar, illetve magyarországi osztrák kulturális jelenlét nem utolsósorban erre a hagyományos szellemi kooperációra is épül, és nem elhanyagolható benne azoknak az impulzusoknak a továbbélése sem, amelyeket a két nemzet még az évszázados együttélés során kapott egymástól. Ezeket a hatásokat és kölcsönhatásokat egyik fél sem kívánhatja feledni, hiszen régen beépültek azonosságtudatukba. Jórészt éppen ezekre a hagyományokra építve tudtuk kialakítani az elmúlt két évtized folyamán azokat a különleges kapcsolatokat, amelyeknek nemcsak a két szomszéd ország viszonylatában van rendkívüli jelentőségük, hanem talán a mai megújuló Európában is modellértékűek. Azért is, mert az újfajta, konstruktív együttélés kialakításának, a közös európai ház felépítésének esélyét is jelzik.
Nem tekinthetjük csupán véletlennek, hogy az Osztrák Kulturális Hétre most, 1989 tavaszán kerül sor Magyarországon. Betetőzi két évtized fejlődését, viszonozza a magyar kulturális élet 1986-08 bécsi bemutatkozását és ugyanakkor új perspektívát is nyit ezekben a napokban, amikor Magyarországon és Ausztriában - olykor aggodalmaskodva, de inkább a nagy kihívás izgalmában - a közös megjelenés, a világkiállítás esélyeit latolgatjuk. Szeretnénk, ha ez a megjelenés megerősítené reményeinket, új gondolatokra serkentene, nemes hagyományaink szellemében közös munkára hívna.
Ezekkel a gondolatokkal köszöntöm az országunkba érkező osztrák művészeket, a tudományos élet képviselőit, a kultúra munkásait. Kívánom, hogy számukra sikert, megbecsülést a magyar közönség számára pedig a magasrendű élményen és megismerésen túlmenően ösztönzést hozzon az osztrák kultúra magyarországi hete.
Gazdagodást kívánok vendégnek és vendéglátónak egyaránt! Vissza