Fülszöveg
A magyar kisváros elevenedik meg ebben a regényben, álmos életével, tempós embereivel, furcsa alakjaival, pletykázó öregasszonyaival, akik úgy lépnek elénk, annyira elevenen, mintha egytől-egyig személyes ismerőseink volnának. Az az érzése az olvasónak, hogy valahol már találkozott velük, egy macskaköves utcán, vagy ült együtt régimódi biedermeyer-szalonban, s életüket is ismeri, apró gondjaival, mérges kis intrikáival, s mindent elfullasztó lassú futásával.
Az Ősztől-őszig olyan író munkája, aki sokáig élt vidéki kisvárosokban, s innen is, onnan is hozott arcokról, emberekről egy-egy jellemző vonást, hogy aztán ebben a regényben elevenen élő típusokat teremtsen a sok apró részletből, felejthetetlen alakokat s köréjük olyan levegőt, amelynek a könyv olvasása közben ízét, illatát is érezzük.
Dövényi Nagy Lajos regényével nem akarja se felfedezni, se kicsúfolni a kisvárost, amelynek nem csupán hibáit, hanem derűjét és szépségét is meglátja, s még a mese tragikus zöngéit is annyira...
Tovább
Fülszöveg
A magyar kisváros elevenedik meg ebben a regényben, álmos életével, tempós embereivel, furcsa alakjaival, pletykázó öregasszonyaival, akik úgy lépnek elénk, annyira elevenen, mintha egytől-egyig személyes ismerőseink volnának. Az az érzése az olvasónak, hogy valahol már találkozott velük, egy macskaköves utcán, vagy ült együtt régimódi biedermeyer-szalonban, s életüket is ismeri, apró gondjaival, mérges kis intrikáival, s mindent elfullasztó lassú futásával.
Az Ősztől-őszig olyan író munkája, aki sokáig élt vidéki kisvárosokban, s innen is, onnan is hozott arcokról, emberekről egy-egy jellemző vonást, hogy aztán ebben a regényben elevenen élő típusokat teremtsen a sok apró részletből, felejthetetlen alakokat s köréjük olyan levegőt, amelynek a könyv olvasása közben ízét, illatát is érezzük.
Dövényi Nagy Lajos regényével nem akarja se felfedezni, se kicsúfolni a kisvárost, amelynek nem csupán hibáit, hanem derűjét és szépségét is meglátja, s még a mese tragikus zöngéit is annyira letompítja, hogy az olvasóban, ha letette a könyvet, csak finom, zsongó emlék marad Mikóvárról - egy kis fanyar, keserű őszi mellékízzel.
Dövényi Nagy Lajos a fiatal magyar írónemzedék egyik legizmosabb tehetsége, aki lehiggadtan, kifejezési formáit tökéletesen megtaláltan jelentkezik a magyar literatúrában. Elmúlt harminc esztendős és az Ősztől-őszig, a magyar kisvárosnak ez a pregnáns, végtelenül egyszerű eszközökkel, de annál nagyobb művészettel való megelevenítése az első nagyobb munkája. Rövidebb lélegzetű írásai: jobbára történelmi novellák, amelyekben letűnt korok és elmúlt emberek élettel telten jelentek meg az olvasó előtt, már jelezték, hogy ez a minden könnyű eszközt és divatos hatásvadászatot megvető fiatalember még helyet követel magának a magyar szépirodalom legelső vonalában harcolók között.
Az író fiatal, de nagy út van mögötte: a kis borsodi falutól egy nagy budapesti lap reakciójának előkelő íróasztaláig vivő, sok tapasztalattal, temérdek szenvedéssel, amelyből viszont az Ember megismerése és gyengesége felé hajló megértő szeretet született. Erről a fiatal íróról, aki az öregek bölcsességével szól az életről, az emberekről, még sokat fogunk hallani.
Vissza