Előszó
Részlet a könyvből:
"Beszélgetni jó!
Magda: Szerintem minden diáknak szüksége volna legalább egy tanárra, akivel meg tudja beszélni a problémáit. Nem azt mondom, hogy mindenkinek az osztályfőnökére van szüksége, én azt mondom, hogy kell egy ilyen tanár.
Dani: Én is nagyon szeretek beszélgetni.
Marci: Sok embernek éppen az a baja, hogy nem tud beszélgetni X. Y. tanárral, mert vagy zavarban van, vagy nincs rá lehetősége. És talán úgy vélik, nem jó tanár, azért is, mert nem tudnak vele jó kapcsolatot elérni.
Éva: A tanárnak nehezebb dolga van, hiszen egy osztályban 24 emberre kell figyelnie, megsejteni, hogy melyik akar vele személyesebb kapcsolatot létesíteni, a diáknak meg annyi tanárral van erre lehetősége, amennyivel akar...
Beszélgetni jó! Lenne... diáknak tanárnak egyaránt. Csak az a baj, hogy az iskolában egyre kevesebb lehetőség van arra, hogy a diákok és a tanárok beszélgessenek egymással... Ne csak beszéljenek, tanítsanak vagy feleljenek (meg), hanem nyugodtan beszélgessenek: ráérősen, a tananyag szorítása, felesleges iskolai szerepek nélkül, személyes élményeik, tapasztalataik alapján.
A tanár és diákjai sétálgatnak a kertben, erdőben s beszélgetnek az élet dolgairól, időnként leülnek, leheverednek a tisztáson, vagy behúzódnak az árnyékba, hűvös szobába. Beszélgetnek. A tanár nemcsak az előre eltervezett tananyagot csöpögteti ily módon diákjaiba, hanem mintát is ad, értékrendet, gondolkodásmódot, vitakultúrát, mindenkinek mást. A tanárt életkora, tudása, tekintélye valódi gyermekvezetővé teszi, a diákok azonban ezt mégsem érzik terhesnek, hiszen a kapcsolat kölcsönös, a kommunikáció nem egyirányú. A diák kérdezhet, vitatkozhat, befolyásolhatja a beszélgetés menetét. Párbeszéd: tanár a diákkal, diák a tanárral, s a diákok egymástól is sokat tanulhatnak. Utópia? Nem. Platón akadémoszi iskolája az ókori Athénben."
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal