Ószövetségi bevezetés

Előszó

Bevezetés, bevezetéstan alatt olyan tudományos diszciplinát értünk, amely általános, enciklopédikus tájékoztatást ad egyes szaktudományok alapfogalmairól, tárgyköréről, főbb problémáiról és a problémák megoldásáról. Útnak indítás és útbaigazítás azok számára, akik az illető szaktudományban általános tájékozottságot akarnak szerezni, hogy azután ennek alapján egyes részlet-tanulmányokban elmélyedhessenek.
A Bibliával kapcsolatban a bevezetés szót először egy Adrianus nevű szír barát használta, aki görög nyelven irt egy művet "Bevezetés az isteni írásokba" címmel. A bevezetés sző görög megfelelője: eisagógé, ebből származik a bevezetés-tudományra használt izagógika elnevezés. Az eisagógé szó latin megfelelője: introductio. Ezt, illetve ennek lefordítását használják a modern nyelvekben: introduction, Einleitung, bevezetés stb.
Régebben az ó- és újszövetségi bevezetéstan anyagát együtt tárgyalták, sőt ide soroltak mindent, ami a Biblia világának a megismeréséhez tartozott, még a magyarázás alapkérdéseit is. Ezeknek jó része ma már szakosodott, és a bibliai segédtudományok körében kerül önálló ismertetésre. Így vált külön a bibliai földrajz, kortörténet, régiségtan és a hermeneutika. Magának a bevezetéstudománynak, amely a két Szövetségnek megfelelően két önálló tárgy lett, a következő a feladatköre. Általános vonatkozásban nyomozza, hogy milyen elvi alapokon és milyen történeti úton állapították meg az ószövetségi szent iratoknak a terjedelmét és sorrendjét, ez a kánontörténet. Azután vizsgálja az Ószövetség eredeti szövegét, nyelvi és irodalmi sajátosságait, minél régibb példányok és fordítások alapján, ez a szövegtörténet. Végül vizsgálat alá veszi az egyes bibliai könyveket, foglalkozik tartalmi sajátosságaikkal és előállásuk körülményeivel; ez a tulajdonképpeni részletes bevezetés. Vissza