Előszó
Nagyapám, Vizkeleti Gusztáv, feleségével Pap Borbálával, nádfedeles, vert sárfalból készült, kis szoba-konyhás házban lakott, Rétfalván. Földműveléssel foglalkoztak. A római katolikus vallás...
Tovább
Előszó
Nagyapám, Vizkeleti Gusztáv, feleségével Pap Borbálával, nádfedeles, vert sárfalból készült, kis szoba-konyhás házban lakott, Rétfalván. Földműveléssel foglalkoztak. A római katolikus vallás szerint éltek. Az egész falu egyvallású volt, kivéve öt zsidó családot.
Házasságkötésük után, nagyanyám, egymás után hozta világra gyermekeit. A gyermekeket Isten áldásának tekintették. Az, hogy egymást követően, hat leánygyermeknek adjon valaki életet, mint nagyanyám, ritkán fordult elő. Nagyapámnak okozott ez nagyobb gondot, sőt lelki szenvedést, mégis ő vigasztalta nagyanyámat:
Ne búsulj Bori! Fontos, hogy egészségünk legyen!
Nagyanyám hetedik alkalommal is áldott állapotba került. Mit ad isten, ez a hetedik gyerek fiú lett. Óriási öröm volt az egész családban és a barátok között. Szájról-szájra adták:
Vizkeleti Gusztinak fia született!
A keresztségben a János nevet kapta az új jövevény.
Nagyszüleim Isten ajándékának vették a kis Jancsikát, aki majd tovább viszi nemzedéken át a Vizkeleti nevet. Nagy bánat jött hamarosan a családba. Nagyanyám tüdőgyulladást kapott, és nemsokára meghalt fia születése után. Nagyapám ottmaradt a hét gyermekkel, özvegyen. Szerencsére a lányok mindenben a segítségére voltak, főleg a kis Jancsika nevelésében. Aztán sorban férjhez mentek, rendes józan rétfalvi legényekhez.
Vissza