Őszi versenyek

Előszó

Részlet a könyvből:

Elmúltak az őszi versenyek és Ben, az elcsapott jokey, ettől kezdve egy fehér fejkötős, töpörödött öreg asszonykára kezdett gondolni, aki egész életében rágnivaló dohányt csomagolt Sidney és Monkey urak üzletében egy londoni magazin verejtékes, gázlángos mélységében. És Ben, az elcsapott jokey kötőféket dugott a zsebébe, amelyre majd felhurkolja magát akár a stefániaúti víztoronynál, a kövér Müller Karcsi vendéglőjének közelében egy elhagyott kerítésre (és utolsó percig hallja a pohos, madárfejű Grinzinger bécsi zenekarának játékát a vendéglőből, ahol reggelenként mámoros gavallérok, úrhatnám fiákeresek késéjjeli lányok táncolnak), akár egyszerűen kisétál egy alkonyattal Ben a városligeti versenypálya közelébe, a másodosztályú hegy végére, ahol elvégződik a korlát és letaposott, ingyenes nézőközönségtől letördelt gallyú fák között (ahol a versenypályáról kitiltottak szoktak a fűben heverészni és a palánkon át fogadásaikat lebonyolítani és ahol az elcsapott jokeyt, Bent a hazárd házmesterek, facér pincérek, tönkrement játékosok ájtatosan hallgatnák), ólmos novemberi ég alatt majd csak talál egy helyet, ahová a kötőféket megerősítheti... az emberhangtalan, elhagyott versenypályán a fehér póznák között felejtettek egy messzire feketélő számot, az 5-t, amely száma volt Capt. Regrey lovának, Rizibiznek, amelynek hátn egykor Ben a Nagy nyári handicapot megnyeré... Vissza