Ősz a művészetben

Előszó

Őszi Tárlat a Műcsarnokban
Október 13 és november 15 között rendezte meg az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat szokásos évi Őszi Tárlatát, melynek keretében tizenkét művész gyűjteményét, valamint a Magyar Grafikus Művészek egyesületének anyagát mutatta be.
Különös nívót ad a kiállításnak Márton Ferenc, a közelmúltban elhalt nagy székely művész gyűjteménye, mely már az első teremben megdöbbentő erővel fogadja a szemlélőt. „Birkózók", „Erdőirtás Csíkországban", „Gátkötő székelyek", „Táncoló székely legény" című alkotásai mind, mind magukban hordják a tiszta magyar ritmust, az erőtől duzzadó lendületet. A szegedi fogadalmi templom mozaikjai, freskó tervei monumentálisak. Finom színhatásuk mellett is drámaian elevenedik meg a világháború egy-egy háborús képében. „Támadás", „Pergőtűz a San Michele-n", „Fedezékben", „Részlet az olasz frontról" mind egy-egy megelevenedett része, mesteri emléklapja a magyar katonák hősiességének. De nemcsak mint grafikus és festő tette halhatatlanná nevét, hanem a debreceni hősi emlék és a siklódy Lőrinccel közösen alkotott budapesti egyes honvédek hősi emléke mint szobrászt, a hősök temetőjének emlékműve pedig mint építészt emelte a legjobbak közé. Elhunytával legnagyobb magyar művészünket veszítettük el.
Áldor János László a tőle megszokott paszteles finomságú képekkel vonult fel a kiállításon. Impozáns és nagyszerűen karakterizált női arcképei mellett feltétlenül megemlítést érdemelnek zsánerjei és tájképei. Különösen „Vöröshajú nő" c. aktja és „Vasárnap" című vászna tetszett. Vissza