Őstörténetünk kérdései

Előszó

Jelen művemben kettős célt tűztem magam elé. Az első részben (1-4. fejezet: az uráli nép és nyelvek rövid bemutatása, az uráli-finnugor őshaza és alapnyelv problémái, a magyar nép kialakulása, a magyar nyelv helye a finnugor nyelvek között) a finnugrisztika néhány alapkérdéséről kívánok számot adni olvasmányos formában.
A második rész (5. fejezet) a tudományalatti dilettáns nyelvészet kritikája. Minden szakma (lakatos, asztalos, villanyszerelő, pilóta, orvos, mérnök stb.) műveléséhez szakismeretek kellenek. Joggal elvárandó ugyanez a tudományok művelőitől is. Így nyelvtudóssá csak egyetemi, posztgraduális stúdiumok elvégzése után, ellő szakismeretekkel felvértezve, a választott szakterületen munkálkodva válhat valaki. Ez annyira triviális, hogy azt hihetnők, mindenki így látja a dolgot. Ám dilettáns nyelvészeink nem így gondolkodnak. Előképzettség nélkül, nyelvi-nyelvészeti ismeretek hiányával nyúlnak a nyelveredeztetés problémáihoz. Többnyire monomániás fixa ideától vezérelve s ábrándképeket, lázálmokat kergetve gyártják elméleteiket (a magyar nép és nyelv eredetéről, ősi dicső múltjáról, előkelő kapcsolatairól). Jól ábrázolja Zsirai Miklós (in: Ligeti 1943/1986:267) az efféle elméletek születését: "Hogyan szoktak megszületni ezek az üdvözítő elméletek? - Általában isteni sugallatra. Az ember házisipkát tesz a fejébe, papucsot húz, hátradől a karosszékbe, s várja a titokfeszegető ihlet pillanatát. Ha megérkezik, már pedig meg kell érkeznie, minden föltárulnak az etimológia és nyomában a történelmi múlt rejtelmei." Vissza