Összetett egész

Előszó

A festészet világát a 15. század derekán a németalföldi Jan van Eyck alapjaiban változtatta meg az olajtechnika felfedezésével. Egyszeriben elérhetővé vált a részletek kidolgozásának korábban ismeretlen aprólékossága, egy valósághűbb stílus, egy realisztikusabb szféra vászonra vitele. Az azonnali sikert követő évszázadokban az olajfestés egyre népszerűbbé, a festészeti műfajok egyik legkedveltebbjévé vált.
Transigenz, Video, 2012
A 21. századi művészet technikai kontextusában - mely a mind professzionálisabb művészi videótól kezdve, a legkülönfélébb, néhol bizarr anyagokat felhasználó installációkon át egészen az elektrotechnikai művek sokaságáig terjed ki - a hagyományos olajkép egyesek szemében már-már kommersz eljárásnak számít. A veszély, hogy mindezt mi is hasonlóképpen lássuk, jelentős mértékben áll fenn egy olyan sokoldalú, kísérletező, a különböző műfajok közt gond nélkül váltani képes, a művészi status quo-val állandóan elégedetlen, épp ezért folyton folyvást az újat kereső alkotó oeuv-re-jében, mint Lux Antal. Ezen feltevés „ellenszereként" pedig feltétlenül alkalmas egy olyan egyéni tematikus kiállítás befogadása, mint e szóban forgó. Művészünk számára az olajkép ugyanis állandó és örök, biztos referenciapont, egy folyamatos narrativa. Akkor is, ha maguk a festmények - összes többi művészi megnyilvánulásához, installációinak, videóinak a zöméhez hasonlóan - nem elbeszélő jellegűek, hanem pozitív és negatív víziók felvillanásai, az individuum és az azt befolyásoló egyes körül- Vissza