Összetartozás

Fülszöveg

Tamás István első gyűjteményes könyvének szerkesztőjeként és kissé ítészeként is, verseit jószívvel ajánlom a versszerető közönségnek. Őszinte verseiben kitárulkozik és vall gyermekkoráról, édesapjáról, anyjáról, a család már-már elfeledett összetartásáról, a meleg barátságról, szerelemről és főképpen Istenről, aki mindezt nyújthatja a mai hideg világban. Megmérettetés ez a könyv, hisz írójuk eleddig irodalmi folyóiratokban, a Kláris, Délibáb, Szárnypróba és egyéb lapok, majd antológiákban mutatkozhatott be. Tagja a Cserhát Művész Körnek, a TIT Borsod Megyei szervezetének és több irodalmi csoportosulásnak.
Kötetét úgy nyújtom át az olvasóknak, hogy öröm volt olvasni tartalmasan szép sorait, „terveit", elképzeléseit, hogy egy szebb jövő reményében tudom csak ajánlani.
Bornemisza Attila főszerkesztő, Quasimodo-díjas költő, elnök
Tamás István műveit elolvasva, most már egy teljes kép bontakozott ki előttem. Láttam, olvastam és megkedveltem költészetét, mely az ezerarcú világ minden témáját felölti magára és versre éhesen írja szép poémáit, úgy, hogy a népies lágyság és az urbánus valóság át- meg átszövi az egész kis kötetet. Könnyű dolgom volt, hisz már az olvasat után írom az epilógust, tehát élményekkel megrakottan láthatom egy költő életszakaszában feltárt egű részéletét, melyek versben fogalmazódtak meg. A mélység és a magasság költője ő, akit szóra bír minden, ami velünk történhet e nagyon is reális, kimondhatatlanul romantikátlan, pénzhajhász világban.
Ihász-Kovács Éva főtitkár, Nemzetközi-díjas költő Vissza