Összes mesék és történetek IV.

Előszó

Részlet:
A szélmalom.
Egy szélmalom állt a dombtetőn, nagyon büszkének látszott s az is volt csakugyan.
- Csöppet sem vagyok büszke - mondta -, csak felvilágosodott vagyok, tetőtől-talpig. A nap és a hold tetőtől-talpig megvilágítanak, azonkívül van viaszgyertyám, petróleumlámpám, faggyúgyertyám; hát elmondhatom magamról, hogy felvilágosodott vagyok; gondolkodó lény vagyok és olyan pompás a termetem, hogy öröm rámnézni. Jó őrlőszerszámom van a szívemben, négy szárnyam a homlokomon, éppen a süvegem alatt; a madaraknak csak kettő van, azt is hátukon viselik. Hollandi születésű vagyok, a külsőm mingyárt elárulja; repülő hollandi! Tudom, hogy ezeket természetfeletti lényeknek tartják, de én mégis egészen közvetlen és természetes vagyok. Karzat van a derekam körül, lakható helyiségek az altestemben, ott laknak a gondolataim. Vezető gondolatomat, mely valamennyinek ura és parancsolója, a többi gondolat így nevezi: az ember a malomban. Ő tudja, mit akar, magasan áll a liszt és korpa felett, de neki is van élettársa, "anyjuk" a neve; ő benne az érzés nem töri hamisságon a fejét, ő is tudja, mit akar, tudja, amit tud, szelíd, mint a fuvalom, erős mint a vihar, mindenkivel tud bánni és akaratát keresztülvinni. Ő az én lelkem szelídebb fele, apjuk a zordabbik; ketten vannak és mégis egy szív, egy lélek, úgy is nevezik egymást "életem párja". Vissza