Ősök - Istenek

Előszó

1938 óta vagyok diplomata, 1960-tól kezdődően pedig nagykövet. Mielőtt két és fél esztendeje ebbe a szép országba, Magyarországra jöttem, Afganisztánban, Svédországban és Nigériában teljesítettem szolgálatot. Hozzátehetem mindjárt, hogy mi akartunk Budapestre jönni: kívánságunkat nagy mértékben inspirálta népeink kölcsönös történelmi kapcsolata, főként az országaink között az elmúlt két évszázadban kialakult baráti viszony. Személyes kapcsolatunk Magyarországgal 1937-ig nyúlik vissza: ekkor, feleségemmel, mint diákok látogattunk ide. 1940-ben diplomataként küldtek Budapestre - de később is mindig megtaláltuk a módját, hogy rendszeresen ellátogassunk Magyarországra, abba az országba, amelyet népével együtt valóban mélyen megszerettünk.
Arról szeretnék beszélni, miként jött létre afrikai gyűjteményemből a tatai múzeumban megrendezett kiállítás. Közel négy és fél évig voltam nagykövet Nigériában, de képviseltem hazámat még öt más afrikai országban, Nigerben, Kamerunban, Csádban, Beninben és Zaireban. Természetesen gyakran éltem a lehetőséggel, és meglátogattam Ghanát valamint a nyugat-afrikai partvidék más országait. Ha az ember megkedvel egy vidéket, különösen olyan érdekes területet, mint Afrika, amely az európai szemében sok helyütt még érintetlennek tűnik, elkerülhetetlen, hogy csakhamar ne érdeklődjön a földrészen élő emberek és művészetük iránt. A művészet pedig Fekete-Afrikában mindenhol és mindenben megtalálható. Így sosem került külön erőfeszítésbe, hogy rátaláljak. Hozzáfogtam az afrikai művészet legkülönfélébb alkotásainak gyűjtéséhez, függetlenül attól, hogy ősi darabok voltak-e, közelmúlt évtizedeiben vagy éppen napjainkban készültek, mivel úgy éreztem, hogy sem a régi, sem az új afrikai művészet nem eléggé ismert a világon. Vissza