Előszó
A tudományok közt az ősnövénytan volt hazánkban egyiké a legelhanyagoltabbaknak. Bár a geológusok sok anyagot gyűjtöttek össze és meg is lett volna annak a szükségessége, hogy ezt az anyagot megfelelően feldolgozzák és ezzel is szolgálják a földtani és biológiai ismereteket, a gyűjtések ott hevertek az egyes gyűjteményekben és nem ismertették őket.
Ez a hátrányos helyzet két tényezőnek,tulajdonítható. Először is hiányoztak az olyan kutatók, akik az ősnövénytannal behatóbban foglalkoztak volna. Minthogy a gyakorlott kutatóknak megvolt a kutatókörük, nem szívesen tértek át az új tudomány területére. A gyakorlatlan fiatal kutatók részére pedig hiányzott annak a lehetősége, hogy az elinduláshoz okvetlenül szükséges előismereteket megszerezhessék. Az egyetemeken nem folytak ősnövénytani előadások és hiányzott az olyan kézikönyv, amely a hazai viszonyokkal is foglalkozott volna.
Ma már folynak egyetemi ősnövénytani előadások és így eljött az ideje egy kézikönyv kiadásának is, amely legalább röviden összefoglalja mindazokat az ismereteket, amelyek a hazai növénymaradványokra vonatkoznak. Az ősnövénytani alapismeretek és a Föld növénykincsének őstörténete kiolvashatók voltak eddig is egy egész sor idegennyelvű kézikönyvből, ezek azonban teljesen elhanyagolták a hazai anyagot. így használhatóságuk korlátozott. Természetesén az idegen nyelv is nehézségeket okozott. Több mint másfél évtizeddel ezelőtt a Természettudományi Társulat foglalkozott azzal a gondolattal, hogy Seward: Plánt Life through the Ages c. művét lefordíttatja; a mű mégis túlságosan magas színvonalúnak bizonyult ahhoz, hogy szélesebb körű olvasóközönségre tarthasson számot. A legutóbbi időben azonban a geológiai múlt és a Föld mélyén fekvő kincsek iránt fokozódott az általános és a szakérdeklődés is. így minden olyan tudományos mű is, amely ebbe az érdeklődési körbe vág, időszerűvé vált.
A jelen mű a külföldi irodalomban megjelent kétféle kézikönyvtípust kívánja magában egyesíteni. Egyrészt ismerteti a növénymaradványokat, éppúgy a növényrendszer keretén belül, mint az ilyen külföldi művek, de nagyobb részt szentel a növényi élet történetének is, ahogyan azt a szovjet művekben látni. Egyik rész sem követi teljes mértékben az ismeretes- szakkönyveket. A rendszer, amelyben a maradványokat felsorakoztatjuk, a legnagyobb kategóriákat illetően legközelebb ahhoz a rendszerhez áll, amelyet Soó R. Fejlődéstörténeti növényrendszertan c. nemrég megjelent művében találunk. Mégis vannak eltérések, miután az ősnövénytani szemlélet egyes olyan törvényszerűségeket tár elénk a törzsfejlődésben, amelyet a többi rendszerben nem vettek figyelembe. Különben is az itt tárgyalt rendszer erősen hézagos, a maradványok hézagosságának megfelelően.
Vissza