Őslénytan

Előszó

Földünk, valamint a rajta élő állat- és növényvilág lassú fejlődés folyamán jutott el a mai napig. A természet ellentétes erőinek harca, mint a fejlődés hajtó ereje, a születéstől az elmúlásig állandó változásokat eredményez az állat- és növényvilágban. A mai kor élővilága tehát más, mint a Föld múltjából származó. De azt is megállapíthatjuk, hogy millió évek múltán szintén eltérő lesz a maitól. Az egykori állat- és növényvilág maradványainak tanulmányozásával az őslénytan (paleontológia) tudománya foglalkozik. E maradványokat fosszilis maradványoknak nevezzük, megkülönböztetésül a ma élő (recens) állati és növényi maradványokkal szemben. Az őslénytan nagyon kiterjedt tudomány. Éppen ezért csak egyes ágait lehet alaposan tanulmányozni. A fosszilis állatvilág (fauna) tanulmányozásával a paleozoológia, míg a növényvilágéval (flóra) a paleobotanika foglalkozik. Minthogy csak a maradványokat lehet tanulmányozni, így olyan állatok és növények kerülhetnek vizsgálatra, amelyeknek egyes részei hosszú időkön át megmaradhatnak. Gyakran nem is marad más vissza, mint esetleg csak egy-egy lábnyom, vagy a lágy test lenyomata. De a tudomány ebből is sokat tud következtetni. A maradványokból nemcsak a rendszertani helyet állapíthatják meg, hanem az életmódot, az egyén fejlődésmódját, sőt a faj fejlődését is, a földtani korokon át követve egészen napjainkig (törzsfejlődés). A maradványok nagyság szempontjából igen különbözők. Vannak csak mikroszkóppal látható állati és növényi maradványok (mikrofauna, mikroflóra), de a Föld múltjából származó kőzetekben találták meg a legnagyobb szárazföldi állatok csontjait is. Jegyezzük meg már azt is, hogy a szabadszemmel jól látható állati és növényi maradványokat makrofaunának illetve makroflórának nevezzük. Az őslénytan vizsgálati módszerei az ősmaradvány anyagától függően különbözők.
Az őslénytan a természet egy részével, az egykori élővilággal foglalkozik, tehát természettudomány. Művelői a paleontológusok. Igen fontos, nélkülözhetetlen segédtudománya a földtannak (geológiának). Ma már önálló tudomány, de szoros kapcsolata van más természettudományokkal is, különösen a biológiával (élettan), állattannal, növénytannal és ezek segédtudományaival. Tulajdonképpen minden olyan tudományt felhasznál kutatásainál, amelyek célját elősegítik. Az őslénytan tárgyát már meghatároztuk, célja pedig az, hogy a múlt élővilágát minél tökéletesebben megismerjük és így a földi élet fejlődéstörténetét megállapíthassuk. Vissza