Ősi szavaink nyomában iráni és turáni tájakon

Fülszöveg

A nyelvek sokkal közelebb állnak egymáshoz, mint ahogyan az a köztudatban él. A valóságban nincsenek olyan nagy távolságok és olyan átjárhatatlan határok az egyes nyelvek között, mint ahogyan az a merev nyelvcsalád elméletre épített tanítások nyomán bennünk tévesen kialakult. Az egy ősnépből és egy ősnyelvből levezetett nyelvészeti családelmélet ugyanolyan téves, mint a biblia Ádám-Évától való származás meséje - még akkor is, ha azt a legveretesebb tudományos elmélettel próbálják bizonyítani. Ez az elmélet ugyanis nem a tények valóságán nyugszik, hanem vaslogikával megkonstruált tetszetős, de téves elméletből született meg a XIX. század nagy fölfedezéseinek a hatására. Azzal azonban nem számoltak, hogy a társadalomtudományok akkor még nem rendelkeztek elég anyaggal ahhoz, hogy „végleges" tudományos tételeket és „csalhatatlan" tudományos módszereket tudjanak megalkotni. Márpedig a nyelvtudományban ez következett be...
Ebben a könyvben több mint 800 olyan szót mutatunk be, amelyek nemcsak a finnugor és a török nyelvekkel mutatnak rokonságot, hanem az indoeurópaiakkal is. Így, bizonyítékaink között meg lehet majd találni a szanszkrit, perzsa, tádzsik, görög, latin, olasz, spanyol, román, német, angol, orosz, szlovén, bolgár, szerb, horvát, szlovák stb. nyelvek megfelelő szavait is, természetesen az érintett finnugor és török nyelvi párhuzamokkal együtt. A szükséges összehasonlításokat így mindenki könnyen elvégezheti, hiszen ezek a példák önmagukért beszélnek és meggyőzően bizonyítják, hogy itt nem véletlen egyezésekről és nem átvételekről van szó, hanem csakis közös tövű származásról lehet beszélni. Vissza