Ősi rögön

Előszó

Bethlen Gábor székely testőrei, a palotás gyalogok, sok kedvetlenséget értek meg, amióta az új fejedelemasszony, Brandenburgi Katalin, betelepedett a gyulafehérvári rezidenciába. A mulatságért élő-haló német asszony új módira fogta az udvari életet, lépten-nyomon magavető, parancsolgató lakájokkal, jött-ment muzsikusokkal és komédiásokkal kellett vesződniük a szolgálattevő testőrizőknek.
Az egyik testőrhadnagynak, az udvarhelyszéki Gálfy Ferencnek, volt egy kis kompániája, földiek, rokonok, kenyeres bajtársak: ezek rossz kedvüket a Jakabos Gergely uram ivóházában szokták megorvosolni. Az ivóház a várfalon kivül feküdt, a napkeleti szer egyik utcájában.
Nemcsak a jó bor vonta őket ide, hanem egyéb kívánatos dolog is. Itt tanyázott egy kitűnő sipos, bizonyos Kölönte Misi: főként annak a nótáiért tették meg a hosszú sétát a jó vitézek.
Hát vajjon a sipos miért húzódott ilyen félreeső utcába a mesteri nagy tudományával?
Annak bizony az volt a főoka, hogy a fogadós leánya, Anikó leányzó, módfelett gyönyörködött a sipos szép, epedő nótáiban, viszont a sipos az Anikó leányzó fénylő, kék szemében lelte igen nagy örömét. Tudta már azt minden törzsökös vendég, hogy a szerelemnek egyazon hálójába estek a fiatalok...
Hej, nagy keserűség voh ez a fogadós számárai - Hogyisne, egy mihaszna sipost látni egyetlen leánya körül. Panaszkodott is fűnek, fának a leányára. - Ki látott ilyen téveteg eszű, balga teremtést? Hogy ennek nem kell valamely tisztességes mesterember, kalmár. Vissza