Ősi intézményeink

Előszó

Olvasóim egyike vagy másika talán észreveszi, hogy különösen az ispánrendről és a vármegyékről szóló fejezetekben alkalmam lett volna a különböző okiratok bőséges adataira hivatkoznom. Rövidesen indokolni kívánom, hogy miért voltam kénytelen mellőzni az ily hivatkozásokat.
A milleniumi emlékünnepek alkalmával megjelent, akkor nagy reményekkel várt, történelmi összefoglaló művek már megjelenésük idején nagy csalódást okoztak, mert nemcsak számtalan nagyfontosságú kérdést hagytak megoldatlanul, hanem ősi intézményeinket is egytől-egyig idegen eredetűeknek tüntették fel; tették ezt olymódon, hogy habár igen sok történetírónk csatlakozott Pauler és Marczali felfogásához, elfogadható bizonyítékokat elméleteik bizonyítására fel nem hoztak. És így első perctől kezdve a csalódottak és a kételkedők közé tartoztam, mert előttem hihetetlennek látszott lenni, hogy őseink a nemzeti intézmények ősi voltára hivatkozzanak akkor, midőn ennek állítására kellő alapjuk nem volt; de azt sem tudtam a magyar felfogással összeegyeztetni, hogy Géza vezérlőfejedelem a mi ősi, magunkkal hozott intézményeinket, miként Pauler állítja, egyszerűen «szétrúgta» és azután Szent István azok helyébe hatalmi szóval idegen vezetőkkel idegen intézményeket állított. Az a jogfolytonosság, melyhez a magyar folyton és következetesen ragaszkodott és mely a régi és a Szent István által adott szabadságokra való hivatkozásokban is megnyilvánul, nem lehetett üres szélhámoskodás.
A millenium után még sok éven keresztül közállást töltvén be, nem tudtam a kérdés tanulmányozásával foglalkozni, de midőn falusi otthonomba költöztem, nekifogtam a többoldalú adatgyűjtésnek és a fősúlyt abban az időben az okiratokra fektettem. Vissza